Blog

Képzelj el egy olyan világot, ahol szeretet, béke, megértés és szabadság uralkodik!
Egy olyan világot, ahol az emberek nyíltan és játszmák nélkül tudnak egymással kommunikálni! Egy olyan világot, ahol minden egyes lélek egyéniségként tisztelve támogatást nyer a kibontakozáshoz, és a különböző lelkek találkozása katartikus hatással van egymásra, ezáltal építve az egész világot. (Óhatatlanul John Lennon Imagine c. dala jut eszembe erről!) :)

A jó hír az, hogy vannak ilyen világok! Ezek a világok a rogersi személyközpontú / encounter csoportokban öltenek testet.
A hippi-korszak Amerikájában virágkorukat élték, de a mai napig léteznek, és itthon is zárt illetve nyitott csoportok várják az érdeklődőket, melyekhez csatlakozni lehet. (A Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesület módszerspecifikus képzésének önismereti részének oroszlánrészét pedig szintén az encounter csoportban való részvétel adja – ahol a csoporttagok maguk a képzésben részt vevők.)

Az „encounter” szó maga „találkozást” jelent, a különböző egyének, világok, mély és megismételhetetlenül egyedi találkozását - egy másik személy képében találkozást önmagunkkal, találkozást minden lényegével és értelmével, találkozást a világegyetemmel, és magával Istennel is.
Ennek az élménynek a megéléséhez kivételes lehetőséget nyújtanak az encounter csoportok, a bennük megteremtődő légkör által. A csoportok működése során a csoporttagok körben ülnek, és - hatalmas szabadsággal rendelkezik minden tag -, bárki bevihet bármilyen témát és hozzászólhat, beletehet bármit a csoportba – de bármit tesz hozzá, mindennek következménye van.
A csoporttagok visszajeleznek, olyan őszinteséggel, nyíltsággal - és játszmák nélkül -, melyet a „kinti világban” kevésbé szoktunk meg. Önismereti csoportról van szó, melynek terápiás hatása van, ahogy - miután a bizalom légköre kialakult - a tagok mély empátiával és elfogadással kapcsolódnak egymáshoz, illetve ahogy a tapasztalatok, vélemények nyílt megosztása zajlik.

A rogersi szellemnek megfelelően teljes egyenrangúság és demokrácia jellemző, ezért a csoportvezetőket is facilitátornak hívjuk, hiszen nem vezetik a csoportot, legfeljebb segítik, facilitálják annak működését (miközben maguk is a csoport tagjaivá válnak), hiszen nincs cél és nincs struktúra sem. A csoport az itt és most megélésén és az érzelmek szabad kifejezésén alapul.

Az ülések során a kinti világban felépített álarcok fokozatosan széttörnek, a csoport ugyanis a hitelesség fenntartását követeli, és az idő múlásával nem tudja elfogadni, hogy valaki közülük ne önmaga legyen, hanem maszkot viseljen. Az egymás iránt mutatott elfogadás miatt a csoporttagok szabadon megmutathatják magukat, és azáltal, hogy terepet kapnak a kibontakozáshoz, a személyiség fejlődésnek indul, lehetővé válik, hogy a tagok azzá váljanak, akivé válni szeretnének.

Természetesen a jelen hiteles megélése közben pozitív és negatív érzelmek is kifejezésre jutnak (gyakori a konfrontáció) ahogy a tagok hitelesen, autentikusan igyekeznek megmutatni önmagukat, melyek nagyon sokat segítenek az önismeret fejlődésében. Az önelfogadás – ahogy egy egyéni tanácsadás során - itt is a változás kezdetét jelenti. A csoporttagok a csoportüléseken kívül is segíteni próbálják egymást, ennek gyógyító hatása van. Segítik, támogatják egymást akkor is, amikor valaki önmagát igyekszik kifejezni.

Alap encounternek hívjuk, hogy a csoporttagok sokkal szorosabban kapcsolódnak egymáshoz mint a hétköznapokban, sokkal inkább érzik egymás valódi lényét, valódi találkozások történnek. Ez a csoportélmény a legközpontibb, a legintenzívebb és leginkább változást hozó aspektusa.

Az encounter csoportok természetüknél fogva tartogatnak időnként bekövetkező veszélyeket, kockázatokat is. (Pl. a résztvevők mélyen involválódnak az önfeltárásában, aztán magukra maradnak a fel nem dolgozott problémával, mely egyéni terápiát kíván. Problémát jelent, ha férj és feleség együtt vesz részt a csoportban és csak egyikükben indul be magatartás-változás. A tagok között kialakuló meleg és szeretetteljes érzések feldolgozatlansága veszélyt jelent a párkapcsolatokra. A korábban már encounter-csoportban részt vett „öreg profik” azt gondolják, hogy „tudják” a „szabályokat”, mely eltérítheti a valódi csoportfolyamatot.)
Néhány veszély kiküszöbölhető, mederben tartható, illetve a pszichológiailag biztonságos légkör megalapozása miatt (a tagok merjék kifejezni magukat, ugyanakkor mindenkit el tudjanak fogadni úgy és ott ahol éppen tart) szükség van képzett, tapasztalt facilitátorok részvételére is.

A facilitátor jó, ha elmondja, ha a saját életében jelen van valami aktuális gond, hiszen a csoportra ez hatással lesz: egyrészt a facilitátor nem tud jól odafigyelni, másrészt a csoport ezt úgyis észleli, és a tagok úgy interpretálhatják mindezt, hogy ők a hibásak. Kommunikációjában a facilitátor is nyílt, őszintén elmondja, ha esetleg dühíti, frusztrálja valami. Ha valami negatívan érinti őt, vagy ő maga kíván konfrontálni valakit, rogersi módon azt közli, hogy benne milyen érzéseket keltett/kelt az adott szituáció. A facilitátor kerüli a csoportfolyamat értelmezését és a szabályok felállítását, továbbá kifejezetten óvakodik a tagok viselkedésének analizálásától. A spontaneitás a legértékesebb elem, így a tervezett eljárások kerülendők. Ha mégis sor kerül rájuk, a csoporttagok közösen döntenek róluk.

Az encounter csoportokban történő új élmények, találkozások és a hatásukra bekövetkező személyiségváltozások nyomán a világ valóban egyre nyitottabb és jobb hellyé válik. Mindenkinek szívből ajánlom a módszert akinek felkeltettem az érdeklődését, a nyitott csoportokba folyamatosan lehet csatlakozni! :)

BogdánBrigitta

Boldogságunk fontos feltétele, hogy meg tudjuk élni saját belső értékeinket és küldetésünket, belső hívásunkat a magunk által választott szakmában is, mely ezáltal valóban hivatássá válhat, és így lehetőséget ad az önmegvalósításra.

A munka- és szervezetpszichológia egy fontos fogalma a személy-munka összeillés (Person-Job Fit), mely meghatározza, hogy az adott foglalkozás mennyire illik a személyiségünkhöz, mely nagymértékben befolyásolja nemcsak a munkahelyi, hanem az élettel való elégedettségünket is!
A személy-szervezet összeillés szempontjából pedig fontos, hogy ahhoz, hogy azonosulni tudjunk egy szervezettel, és elköteleződjünk céljai mellett, annak vízióját (jövőképét) és misszióját (küldetését) vagyis a sajátjának vallott értékeit mi magunknak is sajátunknak kell, hogy érezzük.

Pszichológus M.A. diplomámat 2011-ben szereztem a BME-n, ahol diplomamunkámban hivatásos gépjárművezetők munkával való elégedettségét vizsgáltam (ekkor a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál végeztem szakmai gyakorlatot). Az eredmények igazolták az előzetes követeztetéseimet: nem túl meglepő módon a mentőautót vezető gépjárművezetők legnagyobb része jóval inkább tudott azonosulni a hivatásával és ezáltal magasabb jólléttel rendelkezett és boldogabb volt, mint a taxisok vagy a buszsofőrök többsége. Ennek magyarázata a mentősök társadalmi felelősségvállalásban való részvétele, foglalkozásuk megbecsültsége, és leginkább az lehet, hogy munkájuk olyan egyetemes emberi értékek (pl. segítőkészség, felelősség, hasznosság, tenni valamit a szűkebb közösségért vagy a világért) megélésére ad lehetőséget, mely az emberek többsége számára fontos, és amelyben értelmet láttak, így választott foglalkozásuk hivatássá tudott válni, életüket pedig szintén hasznosnak, értelmesnek érezték.

Bármilyen hivatást is választunk, ha lehetőségünk van arra, hogy megéljük benne azokat az értékeket, melyek által mi magunk is meghatározzuk önmagunkat, és ezáltal autentikusan, hitelesen tudunk működni benne, akkor cselekedeteink saját fejlődésünket fogják szolgálni, és ezzel önmegvalósításunkhoz járulunk hozzá, mellyel sokat teszünk a boldogságunk érdekében! :)

Az élet folyton változik, és minden egyes változás – a változás mértékétől függően - stresszt jelent számunkra. Ugyanakkor fejlődés sincs változás nélkül, ebből a szempontból pedig a stressz szükséges is! A lényeg mindig az, hogy hogyan küzdünk meg vele!
A megküzdés egy tudatos harc, melyben bizonyos személyiségtényezők nagy segítségünkre lehetnek. A pszichológiai immunrendszer ezeknek a stresszhatások tartós elviselésére és a megküzdésre képessé tevő személyiségtényezőknek az egységes rendszere, melynek segítségével a személyiség károsodása helyett annak gazdagodása következik be. Ezek a személyiségtényezők a rendszeren belül három nagy alrendszerre oszthatók, alább az áttekinthetőség kedvéért tételesen sorolom fel őket

A pszichológiai immunrendszer alrendszerei:
1. Megközelítő-Monitorozó alrendszer:
- A világhoz való pozitív viszonyulás; a környezet pozitív, kontrollálható, érthető és értelmes egészként való értelmezése (pozitív következményekre való kognitív ráhangolódás).
- Önmagunk célorientált és folyamatos fejlődésre képes egyénként való definiálása.

2. Mobilizáló-Alkotó-Végrehajtó alrendszer:
- A nehéz körülmények/önmagunk megváltoztatására képessé tevő személyiségjegyek összessége.

3. Önszabályozási alrendszer:
- A stressz hatására fellépő feszültségek és az azt követő érzelmek szabályozásában fontos.
- Figyelem és tudati működés feletti kontroll.

1. A Megközelítő-monitorozó alrendszer elemei:
- Pozitív gondolkodás: Pozitív következmények elvárása, sikerorientáltság és optimizmus.
- Koherenciaérzék: Az összefüggések megértésére és megérzésére való képesség: összefüggés a belső és külső környezet között; annak előrejelezhetőségébe vetett hit; az élet értelmének érzése és életcélok keresése. Az élet nehéz pillanatai nem értelmetlen szenvedések, hanem leküzdendő kihívások, menekülés helyett a helyzetek értelmének keresése.
- Kontrollérzés: Meggyőződés arról, hogy az élethelyzetek kimenetele befolyásolható, aktív erőfeszítések a kontroll megszerzésére és megtartására.
- Rugalmasság, kihívásvállalás: A változás, fejlődés igenlése; kihívások vállalása, új iránti fogékonyság, A személyes fejlődés keresése minden változásban.
- Öntisztelet: Önmagunk értékes emberként való definiálása és megbecsülése; értékeink megóvása, önjutalmazás; az eddig létrehozott értékek reális értékelése.
- Empátia, társas monitorozás képessége: a társas környezet információinak érzékeny és szelektív észlelése, és adekvát felhasználása a célok megvalósítása érdekében.
- Növekedésérzés: Önkiteljesedésre és önmegvalósításra való motiváltság, ennek érdekében új tapasztalatok asszimilálása.
- Énhatékonyság-érzés: Szilárd meggyőződés arról, hogy képesek vagyunk olyan viselkedésre, amely szükséges a kitűzött cél megvalósításához.
- Leleményesség: A jég hátán való megélés művészete. Tervek, alternatív megoldások, eredeti ötletek kimunkálása. A tanult ismeretek átstrukturálására való képesség a problémamegoldás érdekében.

2. A Mobilizáló-alkotó-végrehajtó alrendszer elemei:
- Kitartásképesség: Az elhatározott viselkedés folytatása akadályok keletkezése esetén is. Frusztációs tolerancia magas szintje, és a szükségletek elhalasztásának képessége.
- Társas mobilizálás képessége: Mások adottságainak sikeres felhasználása saját célok érdekében motiválás és irányítás által. Sikeresség meggyőzésben és kapcsolatteremtésben.
- Szociális alkotóképesség: Másokban szunnyadó rejtett képességek sikeres feltárása és hasznosítása (csoportok, mozgalmak, társulások szervezése).

3. Az Önszabályozási alrendszer elemei:
- Szinkronképesség: A környezeti változásokkal való együttpulzálás képessége. Figyelem és a tudati működés feletti kontroll képessége.
- Impulzivitáskontroll: A viselkedés megfontolt vezérlésére való képesség. Gondolkodunk, mielőtt cselekszünk (erős racionális kontroll).
- Érzelmi kontroll: A veszteségek és kudarcok keltette negatív érzelmeken való uralkodás képessége és azok konstruktív viselkedésbe transzformálása.
- Ingerlékenységgátlás: Az indulatok, düh és harag érzelme feletti racionális kontroll képessége. Indulatlevezetési mód; a düh konstruktív módon való felhasználásának képessége. Magas frusztrációs tolerancia.

A pszichológiai immunrendszer az egészséges és hatékony személyiség-funkcionálás jelölője, és kutatások bizonyítják, hogy aki erős pszichológiai immunrendszerrel rendelkezik, az jó közérzettel, magas pszichológiai jólléttel, magas élettel való elégedettséggel és sok flow-élménnyel rendelkezik. Ha a pszichológiai immunrendszerünk jól működik, nem beszélünk patológiákról, akkor egészség jellemző ránk – hiszen Antonovsky (1987; idézi Oláh, 2005) az egészségesség titkát is a stresszel szembeni eredményes fellépésben látta. Az elmélet az egészségpszichológiai szemlélethez hűen az egészséges működésből indul ki, és a fejlődésre való képességet emeli ki. Azáltal, hogy tudatában vagyunk a fenti személyiségtényezők működésének fontosságával, tudatosabban figyelhetünk rájuk, és akár tudatosan fejleszthetjük azokat.

Felhasznált irodalom:
Oláh, A. (2005). Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Trefort Kiadó, Budapest.

Bogdán Brigitta

A második világháború után érdekelni kezdte a kutatókat, hogy hogyan lehetséges az, hogy néhányan a szörnyű csapások ellenére is megőrizték integritásukat, céljaikat és mentális egészségüket, sőt, a problémák megedzették és pozitív irányba formálták személyiségüket és bekövetkezett a krízis utáni növekedés.

Menekültek, háborúk, globális felmelegedés, a kormány és a gazdasági érdekek, pénzközpontúság, fogyasztói társadalom, pénz, pénz, pénz és az örökös rohanás a pénzért. És akkor ott vagyunk az összeesküvés-elméleteknél és a világot irányító sötét erőknél, magányos elkeseredésben, mert valami baj van a világgal – de ha nem a világgal, akkor bizonyára velem. Ezek már biztos üldöztetéses téveszmék vagy paranoia a legjavából…

És akkor mit tegyek? Nem vonhatom ki magam a világból, hiszen az megfutamodás lenne, de nem tudok egyetérteni ezekkel az értékekkel sem! Frusztrált vagyok, félek mindentől, félek attól, hogy a Sötét erő irányítja a világot, és nem tehetek az égvilágon semmit ellene.

Nem csoda, ha félünk. Hiszen olyan értékeket fedeztünk fel a „Sötét erő” oldalán, melyek ütköznek a saját értékeinkkel! Melyek a saját értékeink? Szeretni és szeretve lenni? Békében élni? Segíteni és adni? Ezek csak példák, de a kérdés tehát: Melyek az életem központi értékei, melyek számomra fontosak és amelyek által meghatározom önmagam létezését a világban?

Ez ugyanis a legfontosabb kérdés, hogy nekem milyen belső értékeim vannak! Mert ha sokat foglalkozom ezekkel a kérdésekkel és a fenti negatív értékek ütköznek az én saját értékeimmel, az értelemszerűen feszültséget, elkeseredést és félelmet szül bennem – az tehát teljesen normális, hogy félek!
NORMÁLIS VAGYOK!

Mi a teendő? Nem születtem buddhista szerzetesnek, hogy egész nap meditáljak a tibeti hegyekben, így az már biztos, hogy itt van dolgom. És akkor itt közbelép a problémaközpontú megküzdés lehetősége, merthogy ilyen is van: Biztos, hogy nem tehetek semmit egy boldogabb világért?
Mit tehetek én magam azért, hogy mikroszinten olyanná varázsoljam magam körül a környezetemet (vagyis a világot), hogy az összhangban legyen a saját értékeimmel?

Belegondolva… az én életem az én felelősségem. A boldogságom is a saját felelősségem, nem fogja senki más megteremteni magamnak helyettem. Ha rámosolygok az eladó nénire a sarki boltban, az továbbadja azt az apró szeretetmorzsát, és a következő embernek is jobb napja lesz tőle, ez pedig így megy tovább és tovább, míg végül az az apró szeretet visszaér hozzám! (És ilyen értelemben valóban azt kapom, vagy visszakapom „az Élettől”, amit én adok.)
Ha minél több embernek adok pl. szeretetet, annál nagyobb változást tapasztalhatok a saját környezetemben is. És ez bármilyen számomra fontos pozitív értékkel így működik.

Tehát biztos, hogy megváltoztathatatlan az a sok rossz dolog a világban? Megváltoztathatom-e azt, amitől félek? Ha makroszinten, globális szinten nem tehetek ellene, érdemes-e az életemet is feláldozni emiatt a boldogtalanság oltárán? Ugyanakkor megtehetem-e, hogy nem teszem meg azt, amit pedig egyébként megtehetnék magam körül?

És akkor rájövök, hogy valójában egy Jedi lovag legfőbb eszköze valóban a Szeretet a „Sötét oldal” által megteremtett Félelem ellen! Akár létezik a Sötét erő, akár nem. Az nem az én feladatom, hogy eldöntsem.

Bogdán Brigitta