Blog

Boldogságunk fontos feltétele, hogy meg tudjuk élni saját belső értékeinket és küldetésünket, belső hívásunkat a magunk által választott szakmában is, mely ezáltal valóban hivatássá válhat, és így lehetőséget ad az önmegvalósításra.

A munka- és szervezetpszichológia egy fontos fogalma a személy-munka összeillés (Person-Job Fit), mely meghatározza, hogy az adott foglalkozás mennyire illik a személyiségünkhöz, mely nagymértékben befolyásolja nemcsak a munkahelyi, hanem az élettel való elégedettségünket is!
A személy-szervezet összeillés szempontjából pedig fontos, hogy ahhoz, hogy azonosulni tudjunk egy szervezettel, és elköteleződjünk céljai mellett, annak vízióját (jövőképét) és misszióját (küldetését) vagyis a sajátjának vallott értékeit mi magunknak is sajátunknak kell, hogy érezzük.

Pszichológus M.A. diplomámat 2011-ben szereztem a BME-n, ahol diplomamunkámban hivatásos gépjárművezetők munkával való elégedettségét vizsgáltam (ekkor a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál végeztem szakmai gyakorlatot). Az eredmények igazolták az előzetes követeztetéseimet: nem túl meglepő módon a mentőautót vezető gépjárművezetők legnagyobb része jóval inkább tudott azonosulni a hivatásával és ezáltal magasabb jólléttel rendelkezett és boldogabb volt, mint a taxisok vagy a buszsofőrök többsége. Ennek magyarázata a mentősök társadalmi felelősségvállalásban való részvétele, foglalkozásuk megbecsültsége, és leginkább az lehet, hogy munkájuk olyan egyetemes emberi értékek (pl. segítőkészség, felelősség, hasznosság, tenni valamit a szűkebb közösségért vagy a világért) megélésére ad lehetőséget, mely az emberek többsége számára fontos, és amelyben értelmet láttak, így választott foglalkozásuk hivatássá tudott válni, életüket pedig szintén hasznosnak, értelmesnek érezték.

Bármilyen hivatást is választunk, ha lehetőségünk van arra, hogy megéljük benne azokat az értékeket, melyek által mi magunk is meghatározzuk önmagunkat, és ezáltal autentikusan, hitelesen tudunk működni benne, akkor cselekedeteink saját fejlődésünket fogják szolgálni, és ezzel önmegvalósításunkhoz járulunk hozzá, mellyel sokat teszünk a boldogságunk érdekében! :)

Az élet folyton változik, és minden egyes változás – a változás mértékétől függően - stresszt jelent számunkra. Ugyanakkor fejlődés sincs változás nélkül, ebből a szempontból pedig a stressz szükséges is! A lényeg mindig az, hogy hogyan küzdünk meg vele!
A megküzdés egy tudatos harc, melyben bizonyos személyiségtényezők nagy segítségünkre lehetnek. A pszichológiai immunrendszer ezeknek a stresszhatások tartós elviselésére és a megküzdésre képessé tevő személyiségtényezőknek az egységes rendszere, melynek segítségével a személyiség károsodása helyett annak gazdagodása következik be. Ezek a személyiségtényezők a rendszeren belül három nagy alrendszerre oszthatók, alább az áttekinthetőség kedvéért tételesen sorolom fel őket

A pszichológiai immunrendszer alrendszerei:
1. Megközelítő-Monitorozó alrendszer:
- A világhoz való pozitív viszonyulás; a környezet pozitív, kontrollálható, érthető és értelmes egészként való értelmezése (pozitív következményekre való kognitív ráhangolódás).
- Önmagunk célorientált és folyamatos fejlődésre képes egyénként való definiálása.

2. Mobilizáló-Alkotó-Végrehajtó alrendszer:
- A nehéz körülmények/önmagunk megváltoztatására képessé tevő személyiségjegyek összessége.

3. Önszabályozási alrendszer:
- A stressz hatására fellépő feszültségek és az azt követő érzelmek szabályozásában fontos.
- Figyelem és tudati működés feletti kontroll.

1. A Megközelítő-monitorozó alrendszer elemei:
- Pozitív gondolkodás: Pozitív következmények elvárása, sikerorientáltság és optimizmus.
- Koherenciaérzék: Az összefüggések megértésére és megérzésére való képesség: összefüggés a belső és külső környezet között; annak előrejelezhetőségébe vetett hit; az élet értelmének érzése és életcélok keresése. Az élet nehéz pillanatai nem értelmetlen szenvedések, hanem leküzdendő kihívások, menekülés helyett a helyzetek értelmének keresése.
- Kontrollérzés: Meggyőződés arról, hogy az élethelyzetek kimenetele befolyásolható, aktív erőfeszítések a kontroll megszerzésére és megtartására.
- Rugalmasság, kihívásvállalás: A változás, fejlődés igenlése; kihívások vállalása, új iránti fogékonyság, A személyes fejlődés keresése minden változásban.
- Öntisztelet: Önmagunk értékes emberként való definiálása és megbecsülése; értékeink megóvása, önjutalmazás; az eddig létrehozott értékek reális értékelése.
- Empátia, társas monitorozás képessége: a társas környezet információinak érzékeny és szelektív észlelése, és adekvát felhasználása a célok megvalósítása érdekében.
- Növekedésérzés: Önkiteljesedésre és önmegvalósításra való motiváltság, ennek érdekében új tapasztalatok asszimilálása.
- Énhatékonyság-érzés: Szilárd meggyőződés arról, hogy képesek vagyunk olyan viselkedésre, amely szükséges a kitűzött cél megvalósításához.
- Leleményesség: A jég hátán való megélés művészete. Tervek, alternatív megoldások, eredeti ötletek kimunkálása. A tanult ismeretek átstrukturálására való képesség a problémamegoldás érdekében.

2. A Mobilizáló-alkotó-végrehajtó alrendszer elemei:
- Kitartásképesség: Az elhatározott viselkedés folytatása akadályok keletkezése esetén is. Frusztációs tolerancia magas szintje, és a szükségletek elhalasztásának képessége.
- Társas mobilizálás képessége: Mások adottságainak sikeres felhasználása saját célok érdekében motiválás és irányítás által. Sikeresség meggyőzésben és kapcsolatteremtésben.
- Szociális alkotóképesség: Másokban szunnyadó rejtett képességek sikeres feltárása és hasznosítása (csoportok, mozgalmak, társulások szervezése).

3. Az Önszabályozási alrendszer elemei:
- Szinkronképesség: A környezeti változásokkal való együttpulzálás képessége. Figyelem és a tudati működés feletti kontroll képessége.
- Impulzivitáskontroll: A viselkedés megfontolt vezérlésére való képesség. Gondolkodunk, mielőtt cselekszünk (erős racionális kontroll).
- Érzelmi kontroll: A veszteségek és kudarcok keltette negatív érzelmeken való uralkodás képessége és azok konstruktív viselkedésbe transzformálása.
- Ingerlékenységgátlás: Az indulatok, düh és harag érzelme feletti racionális kontroll képessége. Indulatlevezetési mód; a düh konstruktív módon való felhasználásának képessége. Magas frusztrációs tolerancia.

A pszichológiai immunrendszer az egészséges és hatékony személyiség-funkcionálás jelölője, és kutatások bizonyítják, hogy aki erős pszichológiai immunrendszerrel rendelkezik, az jó közérzettel, magas pszichológiai jólléttel, magas élettel való elégedettséggel és sok flow-élménnyel rendelkezik. Ha a pszichológiai immunrendszerünk jól működik, nem beszélünk patológiákról, akkor egészség jellemző ránk – hiszen Antonovsky (1987; idézi Oláh, 2005) az egészségesség titkát is a stresszel szembeni eredményes fellépésben látta. Az elmélet az egészségpszichológiai szemlélethez hűen az egészséges működésből indul ki, és a fejlődésre való képességet emeli ki. Azáltal, hogy tudatában vagyunk a fenti személyiségtényezők működésének fontosságával, tudatosabban figyelhetünk rájuk, és akár tudatosan fejleszthetjük azokat.

Felhasznált irodalom:
Oláh, A. (2005). Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Trefort Kiadó, Budapest.

Bogdán Brigitta

A második világháború után érdekelni kezdte a kutatókat, hogy hogyan lehetséges az, hogy néhányan a szörnyű csapások ellenére is megőrizték integritásukat, céljaikat és mentális egészségüket, sőt, a problémák megedzették és pozitív irányba formálták személyiségüket és bekövetkezett a krízis utáni növekedés.

Menekültek, háborúk, globális felmelegedés, a kormány és a gazdasági érdekek, pénzközpontúság, fogyasztói társadalom, pénz, pénz, pénz és az örökös rohanás a pénzért. És akkor ott vagyunk az összeesküvés-elméleteknél és a világot irányító sötét erőknél, magányos elkeseredésben, mert valami baj van a világgal – de ha nem a világgal, akkor bizonyára velem. Ezek már biztos üldöztetéses téveszmék vagy paranoia a legjavából…

És akkor mit tegyek? Nem vonhatom ki magam a világból, hiszen az megfutamodás lenne, de nem tudok egyetérteni ezekkel az értékekkel sem! Frusztrált vagyok, félek mindentől, félek attól, hogy a Sötét erő irányítja a világot, és nem tehetek az égvilágon semmit ellene.

Nem csoda, ha félünk. Hiszen olyan értékeket fedeztünk fel a „Sötét erő” oldalán, melyek ütköznek a saját értékeinkkel! Melyek a saját értékeink? Szeretni és szeretve lenni? Békében élni? Segíteni és adni? Ezek csak példák, de a kérdés tehát: Melyek az életem központi értékei, melyek számomra fontosak és amelyek által meghatározom önmagam létezését a világban?

Ez ugyanis a legfontosabb kérdés, hogy nekem milyen belső értékeim vannak! Mert ha sokat foglalkozom ezekkel a kérdésekkel és a fenti negatív értékek ütköznek az én saját értékeimmel, az értelemszerűen feszültséget, elkeseredést és félelmet szül bennem – az tehát teljesen normális, hogy félek!
NORMÁLIS VAGYOK!

Mi a teendő? Nem születtem buddhista szerzetesnek, hogy egész nap meditáljak a tibeti hegyekben, így az már biztos, hogy itt van dolgom. És akkor itt közbelép a problémaközpontú megküzdés lehetősége, merthogy ilyen is van: Biztos, hogy nem tehetek semmit egy boldogabb világért?
Mit tehetek én magam azért, hogy mikroszinten olyanná varázsoljam magam körül a környezetemet (vagyis a világot), hogy az összhangban legyen a saját értékeimmel?

Belegondolva… az én életem az én felelősségem. A boldogságom is a saját felelősségem, nem fogja senki más megteremteni magamnak helyettem. Ha rámosolygok az eladó nénire a sarki boltban, az továbbadja azt az apró szeretetmorzsát, és a következő embernek is jobb napja lesz tőle, ez pedig így megy tovább és tovább, míg végül az az apró szeretet visszaér hozzám! (És ilyen értelemben valóban azt kapom, vagy visszakapom „az Élettől”, amit én adok.)
Ha minél több embernek adok pl. szeretetet, annál nagyobb változást tapasztalhatok a saját környezetemben is. És ez bármilyen számomra fontos pozitív értékkel így működik.

Tehát biztos, hogy megváltoztathatatlan az a sok rossz dolog a világban? Megváltoztathatom-e azt, amitől félek? Ha makroszinten, globális szinten nem tehetek ellene, érdemes-e az életemet is feláldozni emiatt a boldogtalanság oltárán? Ugyanakkor megtehetem-e, hogy nem teszem meg azt, amit pedig egyébként megtehetnék magam körül?

És akkor rájövök, hogy valójában egy Jedi lovag legfőbb eszköze valóban a Szeretet a „Sötét oldal” által megteremtett Félelem ellen! Akár létezik a Sötét erő, akár nem. Az nem az én feladatom, hogy eldöntsem.

Bogdán Brigitta

Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor a szívünk és az eszünk teljesen mást mond, és iszonyú nehézzé válik egy adott nagyobb döntés meghozatala.
Ilyenkor azt gondoljuk, bárcsak tudnánk, hogy melyik választásunknak milyen kimenetele lesz és az hogyan határozza majd meg a későbbi életünket.

A nyugati ember a tudomány biztonságosak vélt „védőbástyái” mögül tekint a világra, nálunk előnyben van az analizáló, módszeresen gondolkodó, részletekre figyelő és kategorizáló, következtetéseket levonó, racionalitásra törekvő gondolkodás, mely individualizmust hirdet és elkülönít másoktól. Kultúránkban az érzelmeknek és megérzéseknek kevésbé van létjogosultságuk – legalábbis nem egyenlő mértékben az észérvekkel.

Vagyis mondhatjuk erre, hogy itt, nyugaton a racionális bal agyféltekés gondolkodás domináns, mely elnyomja a távol-keleti kultúrákban egyébként elfogadottabb jobb agyféltekés gondolkodási módot. Azt, amely holisztikusan tekint a világra, lévén, a jobb agyféltekéhez kötődik az érzelmek, kreativitás, a spiritualitás, az intuíció működése, a kapcsolódás másokhoz, és a kapcsolódás a Világegyetemhez.

Jill Bolte Taylor stroke-ot kapott agykutató esete viszonylag elég jól ismert, akinek lényegében szinte teljesen kikapcsolt a bal agyféltekéje. Annyira, hogy így a maga teljességében, belülről ismerhette meg, hogy hogyan működik a jobb agyfélteke, a valóságészlelése pedig ennek megfelelően módosult: testhatárait kiterjedtebbnek és elmosódottnak élte meg, kapcsolódva érezte magát másokhoz, szeretetet és végtelen békét tapasztalt. (Erről szóló megindító előadásának linkjét a cikk végén mellékeltem.)

Nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy jobb agyféltekénk intuitív módon jóval több, pontosabb, átfogóbb információt képes a világból befogni, mint amennyit a bal agyféltekénk a rendelkezésére álló információmennyiségből ki tud következtetni!!! És ez nem áltudományosság, a jobb agyféltekénk valóban így működik – és ezt kutatják is.

Gondolom, sokszor voltunk már mindannyian úgy, hogy nagyon éreztünk valamit egy adott eseménnyel kapcsolatban vagy döntés meghozatala előtt, és akárhogy is döntöttünk, kiderült, hogy a megérzésünkre lett volna érdemes hallgatni. Másik példa, ha gondolunk valakire és az adott személy éppen felhív minket. Ekkor a jobb agyféltekénk többet befogott a világban jelenlévő infó közül, mint amennyit a bal segítségével megismertünk.

Ruth Chang filozófus gondolatait a napokban hallottam, melyet szintén szeretnék megosztani. A filozófus szerint félreértelmezzük döntéseink természetét. Szerinte nem létezik könnyű és nehéz döntés, a nehézség számunkra abból adódik, hogy a választási alternatívák között racionális megközelítéssel nem látszik különbség: úgy tűnik, hogy egyik döntés sem jobb a másiknál. Ám ő azt mondja, hogy a nagy választások valójában azért nehezek, mert csupán keressük a legjobb választást, de valójában az nem létezik, és amíg racionális módon mennyiségi mutatókkal próbálunk körüljárni egy döntést, addig megfeledkezünk saját belső értékeinkről, arról, hogy számunkra mi a fontos, mely - ugyanúgy, ahogy az sem, hogy mi a morális cselekedet – nem mérhető mennyiségi mutatókkal!

Ilyenkor, amikor nehéz a döntés, lehetőségünk van meghatározni és tudatosítani azokat az értékeket, melyek fontosak számunkra, melyekkel azonosulni tudunk, hogy életünket tudatosan, és ne csupán sodródva az aktuális árral alakítsuk, meghatározva azt is, hogy kivé szeretnék válni közben! Szerinte ezért a nehéz választások megadják a lehetőséget arra, hogy valóban azzá váljunk, akik valójában vagyunk, és ezért a nehéz választás nem átok, hanem áldás!

Tehát a döntéseinknél halljuk meg a szívünk szavát is, füleljünk, hogy mit mond saját belső értékeinkről, hiszen ezek alapján határozzuk meg magunkat a világban, és ne hesegessük el automatikusan az intuitív módon érkező megérzéseket se, mivel azok egyenrangúak a gondolatainkkal!

A kutatónők előadásai jóval bővebben érintik a saját témákat, én csak kiragadtam belőlük az ide kapcsolódó gondolatokat. A feliratok a jobb alsó sarokban a „subtitles” mezőben beállíthatók:

Jill Bolte Taylor előadása a jobb agyféltekés világészlelésről:
http://www.ted.com/talks/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight#
https://www.youtube.com/watch?v=UyyjU8fzEYU

Ruth Chang előadása a döntéshozásról:
http://www.ted.com/talks/ruth_chang_how_to_make_hard_choices/transcript?language=hu

Bogdán Brigitta