BOGDÁN BRIGITTA
transzperszonális és személyközpontú szemléletű pszichológus, krízistanácsadó szakpszichológus, life és business coachPszichológiai konzultáció - Egyéni tanácsadás
A pszichológiai konzultáció folyamata:
Saját önismereti folyamatunk végtelen, ebben egy darabig tudunk bárkit elkísérni. Többféleképpen tudunk dolgozni, esetenként egy alkalom is elegendő inspirációként szolgál adott személy számára ahhoz, hogy elinduljon / tovább haladjon az útján, de általában az első alkalommal (strukturálatlan első interjú) inkább feltérképezzük azt, amivel a kliens dolgozni szeretne. Egy jól behatárolt fókusszal történő tanácsadási folyamat a szakirodalom szerint 6-10 alkalomból áll, de a személyközpontú konzultációk 20-30, vagy akár több alkalmat is magukba foglalhatnak. Az alkalmak heti (maximum kétheti) rendszerességgel történnek.
A konzultációk gyakorlati keretét a Rogers-féle személyközpontú szemlélet adja, mely a humanisztikus irányzaton alapul, és az affektív, érzelmi alapú módszerek közé sorolható. A terápiás kapcsolat minden segítő folyamat alapja, a rogersi hármas (a segítő hitelessége, a kliens felé történő feltétel nélküli pozitív elfogadása és empátiája) nélkül nincs segítő munka, ez biztosítja a szükséges minimumfeltételeket a fejlődéshez. A megfelelő feltételek megteremtése által, vagyis "ha hagyjuk neki" - ahogy a természetben is kódolva van minden információ egy magban ahhoz, hogy fává váljon - a személyiségünk is automatikusan kibontakozik, szabaddá válik.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a lelkünk magja "tiszta", legbelül harmónia van, csupán a környezetnek történő megfelelés közepette eltávolodunk saját magunktól (a szó mindkét értelmében, ha már ezzel a példával éltünk) és időlegesen elfelejtjük, hogy mi a legmegfelelőbb válaszunk adott helyzetekre. Egy terápiás kapcsolat biztonságos közegében lehetőség nyílik az egyén számára, hogy maga mögött tudja hagyni azt, ami nem hozzá tartozik, melyet külső hatások nyomán aggatott magára, és ezáltal a korábban látszólag biztonságot jelentő merev struktúráktól a minél tisztább, autentikusabb, hitelesebb, szabadabb működés felé tud elmozdulni, a számára legnagyobb békét jelentő megoldásokat találhatja meg.
Ezt én úgy szoktam ezt megfogalmazni, hogy amikor a fizikai környezetünkben való lomtalanításhoz hasonlóan mentális tértisztítást végzünk, tehermentesítjük a lelkünket a fölösleges, rárakódott rétegektől, és egyre közelebb kerülve a belső magunkhoz, és ebből a középpontból kiindulva egyre őszintébben tudunk működni, adekvátabb válaszokat tudunk adni az új kihívásokra, jó döntéseket tudunk hozni, hiszen jobban jelen tudunk lenni, ennek következtében harmóniába tudunk kerülni a valósággal is, és ezt szinkronjelenségek sokasága is kíséri. Az élet ismét varázslattá válik, ismét áramlásba kezd.
A jó hír az, hogy ez egy organikus folyamat, melyben ha valóban jelen vagyunk (ennek feltételét a terapeuta teremti meg saját önismereti munkájával és a terápiás jelenben), automatikusan kibontja magát a rendszer, és holisztikus működés által adott életterületen felbukkanó megoldások energiával töltik fel a többi életterületet is, vagyis ha valami tisztul, minden tisztul. A legnagyobb segítséget számomra ebben a folyamatban a jelenlét ereje jelenti, aki foglalkozik ezzel a témával (vagyis tapasztalja annak erejét), az tudja, hogy mit jelent az, amikor a szívünk bölcsességét követjük.
A gyakorlati munka során építünk a két tovább érzelmi alapú terápiás módszerre, ezek az egzisztenciális és Gestalt pszichológia elemei.
"Amikor elveszítettük a kapcsolatunkat azzal a szellemmel, ami minket él - éltet, amiben mi egyek vagyunk, aminek mi csak apró részei vagyunk, akkor elveszítettük az eksztázis élményét is, és ami marad az csak házimunka, feladat, a túlélés unalmas gyötrelmei. A terápia addig nem nyugodhat, amíg meg nem találjuk azt az élményt, amiből minden vallás eredt: nem vagyunk bőrzsákba nyomorított izolált különálló lények; összetartozunk, és van egy közös tudat, vagy szellem, aminek szüksége van ránk, egy nagy hullámban vízcseppek vagyunk és átfolyunk egymáson, összekeveredünk egymással. Nem vagyunk egyedül soha..." (Feldmár András)