Pszichológiai konzultáció - Egyéni tanácsadás

A pszichológiai konzultáció folyamata:

Az életünket tudatosan élők számára nem kérdés, hogy önismeretünk mélyítése alapvető fontosságú boldogságunk és kibontakozásunk szempontjából, és ebben egy pszichológiai tanácsadási / terápiás folyamat nagy segítségünkre lehet.

Egy jól behatárolt fókusszal történő tanácsadási folyamat 6-10 alkalomból áll, ha mélyebb önismereti témával dolgozunk, akkor 20-30, akár több alkalomról is beszélhetünk. Az alkalmak heti (maximum kétheti) rendszerességgel történnek, az ennél ritkább találkozás nem hozza a kívánt eredményeket.

A módszerről:

A konzultációk gyakorlati keretét a Rogers-féle személyközpontú szemlélet adja, mely a humanisztikus irányzaton alapuló módszer, ezen belül az érzelmi alapú módszerek közé sorolható. A szemlélet három alapvető jellemzője a segítő hitelessége, a kliens felé történő feltétel nélküli pozitív elfogadása és empátiája. Ez a "rogersi hármas" azóta minden terápiás módszer alapja lett, de a személyközpontú tanácsadásban / terápiában alkalmazzuk őket a legtisztább formában, és elvetjük azokat a formális kereteket és merev struktúrákat, melyek véleményünk szerint inkább akadályozzák, mint segítenék az önmagunkká válást. Vagyis a megfelelő feltételek megteremtése által - ahogy a természetben is kódolva van minden információ egy magban ahhoz, hogy fává váljon - a személyiségünk is kibontakozhat, szabaddá válhatunk. A hangsúly a terápiás kapcsolaton van, azon, hogy abban a közös térben hogyan működik a két fél, a kliens és a tanácsadó. Elsődleges szerepet kap a terapeuta személyisége és saját hitelessége, az ő feladata a kibontakozást elősegítő klíma biztosítása, hogy a kliens benne felfedezhesse önmagát és a különböző helyzetekre adott saját válaszait - melyeket ő maga ad meg magának. Nincsenek merev struktúrák, de a tanácsadónak/terapeutának is van dolga saját hiteles működésének, szintén önismereti folyamatának megélése és a megfelelő klíma biztosításán túl: ha szükség van rá, a pszichoterápiásan értékes témákat erősíti fel, illetve tükrözéssel mélyíti a kliens önfeltárását.

A humanisztikus pszichológia a tudományok posztmodern irányzatának megfelelően elveti az egyoldalú tudományosságot és holisztikus szemlélettel tekint az emberi lélekre, az egyén szubjektív világát tiszteli. Vagyis nincs valakihez viszonyított plusz vagy mínusz egy egyéni lelki működésben, mindenki csak a maga teljességében és egyediségében ismerhető meg. Ezáltal nem gondolkodunk diagnózisokban sem.

Ahogy a konzultációs órák célja is a szabadság biztosítása, a merevebb működésekből úgy lesz a kliens személyisége is rugalmasabb, autonómabb, szabadabb - egyre inkább önmaga.

A gyakorlati munka során építünk a két tovább érzelmi alapú terápiás módszerre, az egzisztenciális pszichológia főbb megközelítési módjára is, ahol életünk értelmének egyéni jelentését keressük, és a Gestalt pszichológiára is, ahol az "egészet" próbáljuk észlelni az apró részletek helyett.

Közel áll hozzám Feldmár András pszichiáter ORTTM módszere is, aki az akkor nagyon újszerű, de nagyon is korszellembe illeszkedő nézeteiről (anti-pszichiátria mozgalom) híres humanisztikus orvos-pszichiáter-pszichológus R. D. Laing tanítványa és barátja volt. Feldmár úgy fogalmazott, hogy ez a kapcsolat két ember igazi találkozása az "itt és most"-ban és a kapcsolat erőssége miatt transzcendens élményeket tartogathat. Alapszemlélete szerint a kliens nem megjavítandó tárgy, hanem egy elfogadandó személy, aki eltévedt mások vágyainak teljesítése közben.

Az ORTTM terápia lényege:

"Amikor elveszítettük a kapcsolatunkat azzal a szellemmel, ami minket él - éltet, amiben mi egyek vagyunk, aminek mi csak apró részei vagyunk, akkor elveszítettük az eksztázis élményét is, és ami marad az csak házimunka, feladat, a túlélés unalmas gyötrelmei. A terápia addig nem nyugodhat, amíg meg nem találjuk azt az élményt, amiből minden vallás eredt: nem vagyunk bőrzsákba nyomorított izolált különálló lények; összetartozunk, és van egy közös tudat, vagy szellem, aminek szüksége van ránk, egy nagy hullámban vízcseppek vagyunk és átfolyunk egymáson, összekeveredünk egymással. Nem vagyunk egyedül soha..."

(Feldmár András)