Integrál pszichológia

Az 1990-ben felbukkanó, Ken Wilber által megalkotott integrál pszichológia valójában nem pszichológiai irányzat, hanem egy filozófiai szemlélet. A transzperszonális pszichológiából fejlődött önálló irányzattá, és egyik fő célja, hogy az egyoldalú spirituális növekedés mellett a személyes (ego) résszel is foglalkozzon, vagy más szóval úgy segítse elő a spirituális fejlődést, hogy közben sort kerítsen az ego problémás részeinek feldolgozására megszüntetve ezzel a további fejlődés útjában álló elakadást.

Ez egy egységes, koherens rendszer megalkotásával vált lehetővé, ennek érdekében Wilber megkezdte az emberiség tudatfejlődésre vonatkozó, összes hozzáférhető tudásának egy rendszerbe történő integrálását a premodern kortól (az ősidőktől a felvilágosodásig) a modern koron (a felvilágosodástól a XX. század derekáig) keresztül egészen a posztmodern korig (az 1960-as évektől napjainkig) megvalósítva Kelet és Nyugat, Észak és Dél szemléletének továbbá a tudomány és a spiritualitás eredményeinek szintézisét. Mindez a nyugati pszichológiai, pszichoterápiás és filozófiai irányzatok, természettudományok és társadalomtudományok továbbá más kultúrák spirituális-bölcseleti hagyományainak integrálását jelentette, mely folyamat a jelenben is tart.

Az integrál pszichológia fontos ismérve, hogy nem veti el a korábbi pszichológiai irányzatok előremutató felfedezéseit és más kultúrák több ezer éves, ma is helytálló mondanivalóját sem, hanem integrál és egységbe foglal mindent, ami előre viszi az emberiséget. Azt vallja, hogy Kelet ugyanúgy tanulhat a Nyugattól, és fordítva. Az integrál szemlélet tökéletesen illeszkedik a fenntartható fejlődést hirdető ökológiai szemléletbe, és több millió képviselője van világszerte.