Szeretettel üdvözöllek!

Bogdán Brigitta vagyok, transzperszonális (holisztikus) szemléletű diplomás pszichológus, végzettségem szerint munka- és szervezetpszichológus (M.A.), krízistanácsadásra szakosodott tanácsadó szakpszichológus, személyközpontú tanácsadó, life és business coach.

Minden bizonnyal Te is észleled, kedves Látogató, hogy a természetből és önmaga teljességéből saját magát kirekesztő ember materiális emberképe és világnézete végleg zsákutcába jutott (- írtam ezt a honlapom készítése idején, 2015-ben, de most, 2020-ban aktuálisabb, mint valaha). Egyre inkább érezzük a mindennapi életben is, hogy test, lélek és szellem egymástól nem szétválasztható, legyen szó orvostudományról, lelki segítésről, vagy éppen a vállalati életről, ahol szintén elterjedőben van a holisztikus szemlélet. A felvilágosodás idejéből hozott gondolkodás, mely szerint az egészet szedjük szét darabjaira és úgy értsük meg, analizáljuk, a kvantumfizika által is hozott tudományos forradalom óta egyre kevésbé tűnik elfogadhatónak, hiszen még a csoportok működésének elvéből is tudjuk, hogy a részek összessége minőségileg mindig magasabb szintet alkot, mint az apró részek külön-külön. Ahogy az emberi szervezet sem gyógyítható meg ténylegesen csak egy-egy részére koncentrálva, úgy a lélekkel történő munka is holisztikus megközelítést kíván. Így manapság egyre inkább az egész felől próbáljuk megközelíteni és megérteni a világot, nem csupán az eszünkre, hanem a szívünkre, intuíciónkra (jobb agyféltekénkre) is támaszkodva. Ezzel párhuzamosan egyre többen lépnek ki a "Mátrixból", és kezdenek felelősséget vállalni gondolkodásukért, életükért.

Ebben az új világban a pszichológia sem építkezhet továbbra is az egyoldalú racionalitás-túlsúlyú gondolkodásra, a negyedik erőirányként számontartott transzperszonális pszichológia a nyugati közgondolkodásba is igyekszik visszaemelni a spiritualitást, mely segíthet egy egészségesebb ember- és világkép megteremtésének előmozdításában. A transzperszonális pszichológia tudományos eszközökkel kutatja a személyiség spirituális dimenzióját, magába foglalja a jungi analitikus pszichológiától kezdve a humanisztikus, pozitív és az egészségpszichológia vívmányait, de integrálja a keleti filozófia és őseink bölcsességeinek értékálló tapasztalatait és tanításait is. Úgy gondolom, hogy a pszichológia leginkább ezen irányzat segítségével képes a jelenkori, materiális világba beleszűkült ember problémáinak orvoslására, és a további legintenzívebb fejlődés is a pszichológia ezen ágán fog mutatkozni.

Az emberi lélekkel történő holisztikus munkához számomra a személyközpontú szemlélet és megközelítés a leginkább megfelelő, mivel itt nincsenek szigorú struktúrák, így a személyiség kibontakozása a külső világhoz nagyon hasonló dinamikákkal mehet végbe - természetesen megsegítve a megfelelő feltételek megteremtésével. A módszerben való bizalmam miatt a szakmai identitásomat tekintve elsősorban személyközpontú segítőnek vallom magam. A személyközpontú szemlélet ugyanis nem másokhoz kíván viszonyítani a megismerés során, hanem önmagunk teljességében, egyedi szubjektív valóságunk elismerése által kíván megismerni. A rogersi hármas (empátia, feltétel nélküli elfogadás és a hitelesség) segítségével olyan légkört teremtünk, melyben le tudjuk tisztítani, ami nem tartozik hozzánk, és a bennünk lévő potenciálok ki tudnak bontakozni, vagyis valóban önmagunkká válhatunk. (Ezért hívom ezt a típusú pszichológiai konzultációt "nyugati meditációnak", mivel a struktúra hiánya és a mély megértés miatt önismereti szempontból a meditáció bizinyos típusaihoz nagyon hasonló folyamatok játszódnak le, ahogy találkozunk igazi szükségleteinkkel, válaszainkkal, igazi lényünkkel.) A folyamat során fokozatosan megtapasztaljuk, hogy egyre inkább szabadok vagyunk abban, hogy önmagunk legyünk.

Carl Rogers, a személyközpontú tanácsadás és terápia atyja a humanisztikus pszichológia erőterében dolgozott, ő és kollégái munkássága nyomán teremtődtek meg a transzperszonális pszichológia alapjai. A humanisztikus pszichológusok mondták ki először, hogy az egészség több, mint a betegség hiánya, vagyis az ember alapvető szükséglete a fejlődés, növekedés és az önmegvalósításra való törekvés, és a pszichológiának nem elég a lelki betegségekkel foglalkozni, vagyis a fejlődés, önmagunkká válás folyamatának támogatása legalább ennyire fontos. Közös munkánk során ennek a szabadságnak kívánok teret adni, ahol a merev struktúrákból az autonómia, rugalmasság és szabadság felé mozdulhatsz el.

Az, hogy önmagunk legyünk, bizony alapvető fontosságú a saját boldogságunk, az életünknek való értelemadás, emberi kapcsolataink, de a világ fejlődése és az emberiség tudatosodása szempontjából is, melytől civilizációnk jövője is függ. Ebben pedig az önismereti munkának óriási szerepe van. Ahogy Eckhart Tolle is mondja: "A világ csak belülről változhat meg."

Várlak szeretettel, ha úgy érzed, hogy van közös dolgunk.

Üdvözlettel;

Britta