Esélyt kaptunk a változásra – Hogyan csináljuk? (Egy holisztikus szemléletű önismereti módszerről)
2020. március 22. 16:46Sok helyütt találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy a koronavírus kapcsán jelen kialakult helyzet nagyszerű lehetőséget teremt arra, hogy megálljunk, magunkba nézzünk, elgondolkodjunk, lehorgonyozzunk a saját középpontunkat illetően. Valójában óriási lehetőséget kapott ezzel az emberiség, hiszen ezt a fajta lelassulást kihasználva emberek tömegei kezdhetnek el tudatosodni, mely globális, kollektív szinten is tudati emelkedést jelent. (Talán nem véletlen ez a lecke.) Az alábbi rövid cikkben egy holisztikus önismereti módszert szeretnék megosztani.
Valójában az önreflexió, önismeret létszükséglet a belső harmónia megteremtését illetően, de sokszor csak krízishelyzetekben „fáj eléggé” valami ahhoz, hogy változtassunk rajta. És valóban, ezek a helyzetek hozzák a legtöbb ajándékot, és késztetnek a legnagyobb fejlődésre, ahogy – a régi, nem bevált sablonok helyett - új megküzdési módok keresésére kényszerülünk.
Az „otthonmaradás” sokaknak jelent nehéz helyzetet éppen azért, mert nincs jó kapcsolatuk, vagy éppen nincs is élő kapcsolatuk önmagukkal.
Pszichológusi praxisom során találkoztam a ténnyel, hogy – annak ellenére, hogy egyre többen kezdenek önismerettel foglalkozni – nagyon sokan sodródnak az életüket illetően. Mely azért is érdekes tény, mert a keleti kultúrákban évezredes hagyománya van az önismereti munkának, sokan világosodtak, világosodnak meg spirituális-önismereti munka során, itt nyugaton pedig társadalmi szinten valami egészen mást csinálunk – és nem is vagyunk túlságosan boldogok általa.
A természettől többek között megtanulhatjuk, hogy az árral érdemes úszni, nem pedig vele szemben. És a jelen helyzet csendessége vissza nem térő önismereti alkalom. Még ha valójában minden perc önismereti lehetőség, jelenleg bizonyos szempontból talán mégis könnyebb ráhangolódni önmagunkra. A cél az, hogy az esetleges szorongás energiáit konstruktív célokba fordítsuk át. Mert tudjuk: amire energiát fordítunk, az erősödik.
Ahogy több cég átállt home office-ra, a nagyobb mozgástér – már csak az idő tudatos szervezése miatt is - nagyobb felelősséget adott a kollégáknak, mely már önmagában is nagyszerű fejlődési lehetőség egyéni és szervezeti szinten is. (Hiszen a cégek egyébként is egyre inkább az empowerment irányába mozdulnak el világviszonylatban, vagyis a demokratikusabb szerveződés, átláthatóbb működés és a kollégák döntéshozatalba való bevonása által növelik a munkavállalók elkötelezettségét, jelen folyamat pedig facilitálhatja ezt a változást.)
Viszont visszatérve a személyesebb szinthez, amikor egy klienssel önismereti munkába kezdünk, a folyamat elején szívesen hozom be a fizikai– és mentális takarítás témakörét.
Ugyanis mi is az önismeret?
Egy olyan munka, ahol NEM felépítünk valami mesterségeset, hanem azokat a rétegeket takarítjuk el, melyek akadályoznak minket abban, hogy szabadon, hitelesen tudjuk megélni önmagunkat. Melyek miatt szorongást, lelki diszharmóniát élünk meg.
És hogy hogy jön ide a takarítás?
A keleti analógiát használva ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk belső önmagunkkal, intuitívabbak legyünk, és inspiráltak (vagyis kapcsolódni tudjunk egy nálunk hatalmasabb erőtérhez, melynek legbelsőbb önmagunk is része), ahhoz le kell, hogy tisztítsuk a mentális (és fizikai) terünket is. (Előbbi az egyik célja a meditációnak is.)
Ugyanis a rengeteg fizikai lim-lom (pl. soha fel nem vett ruhák, meg nem javított eszközök, olyan tárgyak, melyekhez nem jó érzések kötődnek stb.) és a mentális „lomok” (pl. halogatott teendők, bennünk maradt rossz érzések kapcsolatokkal vagy eseményekkel kapcsolatban stb.) úgy működnek, mint a számítógépünkön háttérben futó programok: rengeteg mentális energiát szívnak el tőlünk.
Szóval a rendrakást, lomtalanítást érdemes fizikai szinten kezdeni (a témában szeretettel tudom ajánlani Marie Kondo könyveit, videóit).
Ezután vagy ezzel párhuzamosan pedig az érzelmi – gondolati terünket is ugyanígy tisztítanunk érdemes, mely már aktív önismereti munkának számít.
Minden helyzet, melyben benne vagyunk, vagy melyhez kapcsolódunk – legyen az nagyon személyes vagy látszólag globális – rólunk, nekünk is tanít valamit, vagyis hatalmas önismereti lehetőség.
Ha szánunk rá esténként néhány percet, és elkezdünk meditálni, akkor kezdetben a csend helyett azok az események jönnek a tudatunkba, melyek aktívan foglalkoztatnak, vagyis melyeket még nem raktunk el a megfelelő polcra magunkban. Helyzetek, melyekre még nem találtunk megoldást, furcsán-sután lezajlott interakciók, konfliktushelyzetek magunkban vagy másokkal (a kettő a tükörfunkció miatt valahol szintén ugyanaz), halogatott dolgaink, stb.
Jó, ha látjuk, hogy ezek a tudatunkba törő gondolatok, érzések olyan helyzetekhez kötődnek, amikor nem éltük meg önmagunkat, vagyis nem voltunk hitelesek, nem voltunk szabadok, visszafogtuk magunkat (vagy csak szimplán nem tudtuk, hogy mi a jó megoldás, mely szintén az önmagunktól való elsodródás jele).
Szóval szánjunk pár percet arra, hogy letisztítsuk a mentális terünket azzal, hogy elcsendesedünk, befelé figyelünk, és megkérdezzük magunktól, hogy az adott témával kapcsolatban mi van bennem, mit érzek. Mit súg a szívem, lelkiismeretem (figyeled a „lelkiismeret” szót, mennyire beszél?) ha a „mit kellene tennem” kérdést teszem fel neki. Van-e valami dolgom még az adott témával a fizikai térben is, vagy elég az ha másképp nézek rá? Hogy lehetett volna másképp kezelni azt a helyzetet, vagyis mit tanultam belőle? (Ezáltal változik az energetikája).
Ha alszunk rá egyet, egészen másképp fogjuk kezdeni a napot, és ha rendszeresen, minden este végezzük ezt a gyakorlatot, akkor azáltal, hogy elkezdjük megoldani az apróbbnak tűnő problémáinkat, már belenyúltunk ebbe a "hálóba", így csökken az általános szorongásunk. Ugyanis ez egy holisztikus rendszer, és bárhol tisztítunk benne valamit, az a többi életterületünkre is kihat.
(2019 tavaszán, amikor nagyon intenzíven végeztem ezt a nagyon egyszerű meditációt, olyannyira sikerült letisztítanom a teret, hogy nagyon gyakran kerültem a jelenlét állapotába a mindennapi életben, és megsokszorozódtak a szinkronicitások, véletlen egybeesések, jöttek a megoldások, vagyis sikerült hónapokra belelépnem az áramlatba. Erről majd legközelebb, mivel ez nagyon fontos téma és megoldókulcs, mely a nyugat embere számára mégis rejtve van.)
Reggelente pedig szintén érdemes tudatosan kezdeni a napot, ha szeretettel töltjük fel a terünket (pl. hálát tudunk adni az életünkben a jó dolgokat illetően), ha átgondoljuk, hogy mik a legfontosabb értékek számunkra, melyeket adott nap során is követni szeretnénk, ha átgondoljuk a teendőinket annak érdekében, hogy hatékonyak legyünk, ezekkel szintén tisztító munkát végzünk.
Szóval ha elkezdünk minél tisztábban élni, vagyis őszintének lenni önmagunkhoz, azzal elkezdjük egyre hitelesebben, egyre szabadabban kezdjük megélni önmagunkat. Ez azt jelenti, hogy a különböző helyzetekben jobban érezzük majd, hogy mi a jó döntés, hogyan cselekedjünk, jönnek az inspirált gondolatok, és egyre inkább szabadságot és boldogságot kezdünk el megélni.
A jelen időszakban különösen fontos, hogy inspirációból táplálkozzunk, vagyis olyan dolgokkal foglalkozzunk, melyek a szívünknek kedvesek, melyek által lélekben felmelegedhetünk, mert akkor kapcsolódunk ahhoz az áramlathoz, melyben megfelelőbb megoldásokra rálelhetünk. Ez tehát az emelkedés időszaka, a lehetőség arra, hogy elkezdjük egyre jobban meghallani a belső hangunkat. Ha ezt az utat választjuk, az hosszú távon befolyásolja majd az életünket.