Humanisztikus pszichológia és ellenkultúra

Az 1960-as évek Amerikájában a jóléti társadalom kibontakozása, avagy a gyors gazdasági növekedés eredményezte anyagi biztonság és a tömegeket elérő felsőoktatás radikálisan új szemléletet hozott; az emberek a létszükségletekre való folyamatos koncentrálás helyett a fejlődés, a magasabb emberi eszmények és a spiritualitás felé fordulhattak. Optimista emberkép és világszemlélet jellemezte ezt a korszakot, megjelent az ellenkultúra (civiljogi mozgalmak a feketék egyenlőségéért, diákmozgalmak és a hippik mozgalma), mely elutasította a vietnámi háborút és a fogyasztói társadalom kizsákmányoló attitűdjét, s helyette szeretetet, békét, szabadságot és a természet tiszteletét hirdette. A Nyugat valódi spirituális ébredést élt át, a "Kelet-kultusz"-nak köszönhetően népszerűvé váltak a keleti vallások, hagyományok és meditációs gyakorlatok, élénk érdeklődés középpontjába került a tudatállapotok megváltoztatásának módja, és a mindennapokban megjelent a tudatmódosító, pszichedelikus szerek használata is, melyet a tudat teljes spektrumának feltérképezése céljából kezdett el használni a társadalom egyre jelentősebb része (egészen addig, amíg a pszichedelikumok használata tömegessé vált, és a hatalom számára veszélyes lett a tömegek ébredése, így ezek a szerek betiltásra kerültek).

A posztmodern szemléletnek köszönhetően új nyugati tudományos rendszerek jelentek meg, melyek komoly kritikával kezdték illetni nem csupán a regnáló társadalmi-gazdasági hatalmi rendszert, de a modern tudomány egyoldalú, materialista szemléletét is. Elkezdődött a tudományok re-integrációjára való törekvés és a holisztikus, vagyis a világ egészleges szemléletének és az analógiákban való gondolkodásnak a terjedése a nyugati tudományokban is. Az emberek számára elfogadhatóvá vált Einstein század elején publikált relativitáselmélete, mely a tér és idő relativitását hirdette, megszületett a kvantumfizika, mely kimondta, hogy a megfigyelő hatással van a megfigyelt jelenségre és az addig szilárdnak és objektívnek hitt valóság csupán illúzió, s ez a felfedezés a keleti tanokkal is összhangban állt. A kulturális antropológia a (kulturális) sokszínűség elfogadásának eredményeképpen jött létre, a pszichológia eme posztmodern megnyilvánulásaként pedig létrejött a harmadik erőirányként számontartott személyközpontú, önmegvalósítást hirdető humanisztikus pszichológia. (Az első irány a freudi pszichoanalízis, míg a második a viselkedést tanulmányozó behaviorizmus volt.)

A humanisztikus pszichológia maga tehát az adott korszak világszemléletének tudományos kifejeződése volt, mely szemléletmódjában eltér az első két pszichológiai iránytól, melyek eleve kétségbe vonják énünk autonóm, szabad voltát. Ellentétben ezekkel a korábbi irányzatokkal a humanisztikus pszichológia fontos felismerése, hogy a természettudományok esetén sikeresen alkalmazott módszerek nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a csupán emberre jellemző magasabb értékek és törekvések tanulmányozásáról van szó!

A test-lélek és a tudatos-tudattalan megosztottságának felszámolása és az egésszé integrálható, teljességgel működő személyiség középpontba állítása jó-rossz dualitásának átértelmezését eredményezte, így szemben az előző irányzatokkal a "betegből normálissá" elv helyett a "normálisból kiteljesedetté" lett a jelszó, az egészlegesség pedig nemcsak a személyiségen belüli egységre vonatkozik, mivel az a környezettel való egységgel együtt valósulhat meg (mely visszahat az egyénre és erősíti az individualitását).

Így a humanisztikus pszichológia egy növekedésirányultságú modell, a boldogság, egészség, önmegvalósítás, kiteljesedés, képességeink kibontakoztatásának fogalmát emelte középpontba. Ez az irányzat kezdte először holisztikus módon, vagyis egészként megközelíteni az embert, de ez a szemlélet volt jellemző a valóságfelfogást illetően is; a cél mindent önmaga teljességében megérteni, hagyni, hogy saját igényei szerint kibontakozzék és önmagává váljon. A teljes ember egészséges, önmegvalósító ember, aki eléri az egészség fizikai, érzelmi és mentális integrációját.

A humanisztikus pszichológia által létrehozott fogalom az "egészséges társadalom" fogalma is, mely abból fakad, hogy az mennyire támogatja az egyén ilyen irányú kiteljesedését.

A "humán potenciál" fogalma pedig az emberi lehetőségek kihasználásáról és a határok kitágításáról szól, és a terápia arra épül, hogy hogyan lehet az ember ismét teljes és önmaga, az akinek valójában született. A humanisztikus pszichológia elméletén alapuló terápiák közös tulajdonsága, hogy kimondják: minden ember egyéni univerzum és nem egy külső ember ért hozzá, hanem maga a kliens. A terapeuta dolga csupán asszisztencia az önfeltárásban. A humanisztikus pszichológia elfogadja és tiszteletben tartja az egyéniséget, és kimondja a "normalitás-betegség" relativitását. Vagyis a személyközpontú szemlélet tartózkodik a betegséggel való címkézéstől és kategorizálástól, diagnózis felállításától, a konfliktushelyzeteket pedig inkább olyan krízisekként fogja fel, melyek hozzásegítenek a szükséges változtatásokhoz és úgy tartja, hogy eleve azért alakultak ki, mert nem önmagunkat éljük, hanem mindenki másnak szeretnénk megfelelni.

Eme irányzat talaján fejlődött ki a transzperszonális pszichológia, melyre a humanisztikus pszichológia eméletei közül leginkább a Maslow által kutatott csúcsélmények elmélete volt hatással.

Az 1973-ban bekövetkező olajválság inflációt eredményezett, melyet jövedelmi egyenlőtlenségek követtek, s az emberek ismét a materiális javak keresése felé fordultak. A hippik azonban maradandóan átformálták a többségi társadalom értékrendjét, a nők, homoszexuálisok és feketék jogai elismerést nyertek, ahogy az egészségtudatos táplálkozás és a környezetvédelem előtérbe kerülése és a zenei kultúra átalakulása (fesztiválkultúra megjelenése) is megtörtént.

Forrás:
Szummer Csaba (2015). Az ellenkultúra és a humanisztikus pszichológia. Előadás a Magyar Személyközpontú Tanácsadási és Pszichoterápás Egyesület 2015. évi konferenciáján.

Szummer Csaba (2016). LSD és más "csodaszerek" - A pszichedelikumok tündöklése, bukása és feltámadása a nyugati kultúrában. HVG Kiadó Zrt. Budapest.