Egészségpszichológia

A hetvenes évek közepén a betegségközpontú szemlélet mellett az orvostudományban és a pszichológiában is megjelent az egészségközpontú szemlélet, vagyis az egészségmegőrzés és az egészségvédelem fontossága. Az ennek hatására kialakuló egészségpszichológia a megbetegítő tényezők vizsgálata helyett az egészség feltételeinek vizsgálatát állította középpontba, az egészség elősegítéséhez és fenntartásához továbbá a betegség megelőzéséhez és kezeléséhez kívánt produktívan hozzájárulni.

Az egészségpszichológia kialakulásának fontos előzménye az orvostudományban addig uralkodó biomedikális felfogás megdőlése volt, mely Descartes óta a pszichológiában is uralkodó felfogásként azt hirdette, hogy a test és a lélek egymástól független szubsztanciák és ezáltal nem befolyásolják egymás működését. Ezt az elavult, felvilágosodás kori nézetet az 1930 és 1950 között megjelenő pszichoszomatikus orvoslás megjelenése és alkalmazása határozottan megcáfolta, és első modern tudományos megközelítésként az egyes betegségek hátterében pszichológiai tényezőket is felfedezett. A biomedikális modellt így hamarosan felváltotta a bio-pszicho-szociális modell (1977), mely a pszichoszomatika elméletének integrálásán túl az intrapszichés állapotokon kívüli faktorok (szociális, kulturális és gazdasági tényezők) szerepét is megjelölte a betegségek kialakulásában. A pszicho-neuroimmunológia elmélete szerint az immunrendszert az idegrendszer irányítja és a bio-pszicho-szociális modell egymással állandó kölcsönhatásban álló részei kölcsönösen befolyásolják egymás működését. A modell alapgondolata; a lest és lélek kapcsolatának hirdetése nem újszerű, az ősi kultúrák is felismerték és használták, továbbá ma is használják a keleti holisztikus orvoslás során.

A leginspirálóbb mégis az orvoslás és a pszichoterápia új paradigmája, a BPSS-nek nevezett bio-pszicho-szocio-spirituális modell, mely prof. dr. Frecska Ede pszichiáter nevéhez köthető és az említett három szint mellé a spiritualitást is beemeli.

Az egészségpszichológiának fontos szerepe volt abban is, hogy a DSM-V (2012), Az Amerikai Pszichiátriai Társaság mentális rendellenességekről szóló diagnosztikai referenciakönyvének legújabb változata mentális betegségek helyett már zavarokat (disorders) illetve helyrehozható állapotokat (states) említ. A pozitív és egészségpszichológia az ezredfordulón új emberképet alalkított ki, az egészségpszichológia normalitáskritériuma többek között a teljes jelenlét (az "itt és most" megélésére való képesség), a flow-ra való képesség és a jó pszichológiai immunrendszer lett. Az egészségpszichológia nagyban segítette a transzperszonális pszichológia elfogadását is.