Blog

Az alábbiakból is látszik, hogy mennyire érdemes az integrál pszichológiával foglalkozni, mely más kultúrák szemléletére és gyógyító gyakorlataira is nyitottsággal figyel:
A Fidzsi-szigeteken élő egyik őslakos törzs (sajnos nem derült ki, hogy melyik) tagjai úgy tartják, hogy a skizofrénia maga megoldási kísérlet egy krízisre; avagy azért alakul ki, mert a közösségben viszályok és összeveszések ütötték fel a fejüket. Az "beteget" ekkor egy sátorba vonultatják el, a közösség többi tagja pedig a sátor köré gyűlik, és a sámán egy héten keresztül kibékít egymással mindenkit a beteg körül.
És láss csodát, ez a módszer hatékonyabb a nyugati gyógyszeres kezelésnél!!!

Elcsépeltnek és ezoterikusnak hangzik ha a szeretet és a kapcsolatok hatalmáról van szó, de ha belegondolunk, nem ennek van igazán értelme az életben?

A fenti történet egyébként Bartha Dávid Péter transzperszonális pszichológus egy előadásában hangzott el, mely alátámasztja R. D. Laing pszichiáter elméletét (akiről már korábban volt szó a blogon), aki szerint a pszichopatológia az emberi kapcsolatokban jelenik meg és nem magukban az emberekben, így a skizofrénia nem rendellenesség, hanem inkább egy módszer egy lehetetlen helyzettel való megbirkózás érdekében. Mivel a skizofréniás személy nem bírja fenntartani a társadalom által megkövetelt hamis homlokzatot, ezért viselkedését a többi tagja abnormálisnak ítélni.
Vagyis a páciens egy másik világot hoz létre, ahol nem kell megfelelni mások elvárásainak. Laing tanítványa és barátja, Feldmár András (aki szerint szintén a mások elvárásainak való megfelelés okozza a lelki problémákat) is több történetet mesélt el a skizofréniával kapcsolatban, melyek lényege, hogy a skizofrénia egy olyan trauma után jön létre, melyet a személy nem tud feldolgozni, és annak érdekében, hogy a világ továbbra is ugyanaz maradjon számára mint korábban volt, elkezd kételkedni benne, hogy az adott megrázó életesemény valóban megtörtént-e, és a világ biztonságosságának megtartása érdekében inkább a saját józan elméjét vonja kétségbe, minthogy megkockáztassa, hogy a világ valójában egyáltalán nem az aminek látszik és nem biztonságos.
(Persze ezek az elméletek nem érvényesek abban az esetben, ha organikus, vagyis szervi elváltozásról, agyi károsodásról van szó.)

Ez a felfedezés legfőképpen a mentális betegségekkel foglalkozó klinikai pszichológusoknak lehet informatív, mivel egyre inkább látható, hogy az embert célszerűbb az egészség, és nem a betegség oldaláról megközelíteni (ezt a gyakorlatot az egészségpszichológia már eredményesen alkalmazza). De ha igazán őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, akkor elmondhatjuk, hogy az egész pszichológia tudománya egy új korszak küszöbére érkezett, ahol paradigmaváltó felfedezések hoznak fordulatot és frissességet a lélek gyógyításának gyakorlásában.

Egészség = Egész-ség! Őseink ezzel nagyon is tisztában voltak, hiszen csodálatos nyelvünk rengeteget megőrzött abból a tudásból, melyet birtokoltak! Ma már az orvostudomány és a lélek tudománya számára is nyilvánvaló, hogy test és lélek szoros kölcsönhatásban áll egymással (pszicho-neuro-immunológia), és ha lélekben egészek vagyunk, akkor fizikailag is nagyjából erre számíthatunk.
Ha gyakrabban használjuk a jobb agyféltekénket, és vagyunk benne az "Itt és Most"-ban, az a fizikai egészségünkre is pozitív hatással van, melyet pl. a vipassana meditációval kapcsolatos kutatások is megerősítettek.

Na de gondoljuk tovább a dolgot, melyre valahol a fenti idézet is utal: Ha gyakrabban éljük meg a pillanatban önmagunk (lelki) egész-ségét, akkor hosszú távon nem az visz mégis közelebb a vágyott céljainkhoz és önmagunk kiteljesedéséhez??? Nem rövidebb ez az út ismerve önmagunk lényegiségét és ebből fakadó legvalóbb vágyait, megérezve a jelen boldogságát a jövő boldogságát is bizton tudni, mint az állandó jövőben maradó jövő görcsös hajszolása, mely ráadásul lehet, hogy nem is a miénk? (És az utóbbi esetben erre csak akkor jövünk rá, miután elértük.)
Mert szerintem de!

Az értelmes célok szükségesek a boldogsághoz, ez a pozitív pszichológia egyik legfontosabb mondanivalója, de a jelen megélése legalább ennyire fontos lenne!

A jelenlegi élethelyzetemnél - ha diplomatikusan szeretnék fogalmazni, azt mondanám - volt már sokkal jobb is... :) Mégis, tisztában vagyok vele, hogy akkor jön majd változás, ha a mostaniból levizsgáztam. Azaz miután megszerettem és méltó alázattal vagyok képes elviselni ezt. Mert valamiért - mivel még mindig tart - még ezzel van feladatom, még nem tanultam meg mindent, amire szükségem van. Biztos vagyok benne, hogy miután képes leszek megszeretni és a körülmények ellenére megélni ebben is teljesen önmagamat, jöhet a következő szint a fejlődésben, vagyis jöhet a változás. Addig viszont gyakorolhatom az "itt és most" megélésének képességét! :)

A Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és
Tanácsadási Egyesület idei konferenciáján egy nagyon érdekes és összeszedett előadást hallhattunk Szummer Csabától "Az ellenkultúra és a humanisztikus pszichológia" címmel, mely történelmi keretek közé helyezte a humanisztikus pszichológia kialakulását, amire a transzperszonális pszichológia is épül.

Mivel a slide nyilvános, ezért gondolom, nem haragszik meg, ha megosztom, ezzel is népszerűsítve kutatói tevékenységét.:)

https://prezi.com/lhv7vhlgqeii/az-ellenkultura-es-a-humanisztikus-pszichologia-szemelykozpontu-konferencia/

Freud írta egy levelében:
"Ha újrakezdhetném az életemet, szívesebben szentelném magamat a parapszichológiának, mint a pszichoanalízisnek."

(Jones 1957, idézi S. Borstein in: Bagdy E., Mirnics Zs., Nyitrai E. - szerk. (2011): Transzperszonális pszichológia és pszichoterápia. Kulcslyuk Kiadó.)

:)

A parapszichológia olyan élőlény és környezete közötti kölcsönhatásokat tanulmányoz, amelyeknek a fizikai hordozója, illetve a közvetítés oksági lánca a tudomány jelenlegi állása szerint ismeretlen (Paulinyi T., 2003). Vagyis 1882-es születése óta - a materialista főiránnyal szemben - tudományos módszereket használ fel az anyagon túl létező valóság bizonyítására. (H. Walach in: Bagdy E., Mirnics Zs., Nyitrai E. - szerk. (2011): Transzperszonális pszichológia és pszichoterápia.)

Csak hogy össze ne zavarjak senkit: a transzperszonális pszichológia a perszonális határokon belül maradó önmegvalósítás fogalmán túllépve a transzperszonális vagyis az individuum határait meghaladó célokkal és élményekkel foglalkozik, és módosult tudatállapotok segítségével segíti a személyiségfejlődést és a tudatosságot, mivel nézete szerint mindennapi tudatosságunk csökkent tudatossági állapot, mely alapvetően nem fogja be a nagy Egészhez való tartozásunk lényegét.
A transzperszonális pszichológiát segítheti a parapszichológia az elme-anyag kölcsönhatások megismerése által.

Freud korában, a klasszikus fizika nézeteinek uralma alatt nehezebb dolguk volt a kutatóknak - és lett volna Freudnak. :D Azóta lett relativitáselméletünk, kvantumelméletünk, húrelméletünk... És még mindig csak a töredékét értjük meg a világnak.
Mindenesetre szórakoztató eljátszadozni a gondolattal; mi lett volna, ha Freud parapszichológusnak áll? :D