Blog

Az alábbi vers a személyközpontú pszichológia hitvallása is lehetne: :)

2014. szeptember 1. 11:39
Agnes Beguin
Figyelj és hallgass rám

Ha arra kérlek, hogy hallgass rám,
és te tanácsot adsz,
nem teljesítetted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet,
és te elmagyarázod, hogy miért így érzek,
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te úgy érzed,
valamit tenned kell, hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem, süket vagy.

Nem kértem mást, csak azt,
hogy figyelj és hallgass meg.

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem azt, hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy meghallgass.

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
amikor teszel valamit helyettem,
amit nekem kellene tenni,
csak alátámasztod gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam,
és értelmet adjak az érthetetlennek.

Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik,
és tanácsra nincs is szükség.

Hát te is kérlek, figyelj és hallgass rám,
ha szólni akarsz, várj egy ideig,
és akkor én is tudok rád figyelni.
Fénykép: Agnes Beguin Figyelj és hallgass rám Ha arra kérlek, hogy hallgass rám, és te tanácsot adsz, nem teljesítetted a kérésemet. Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet, és te elmagyarázod, hogy miért így érzek, akkor rám tiportál. Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, és te úgy érzed, valamit tenned kell, hogy a problémám megoldódjon, bocsáss meg, de úgy érzem, süket vagy. Nem kértem mást, csak azt, hogy figyelj és hallgass meg. Nem kértem, hogy tanácsolj, sem azt, hogy tegyél. Nem kértem mást, csak hogy meghallgass. Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett. amikor teszel valamit helyettem, amit nekem kellene tenni, csak alátámasztod gyöngeségemet. De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam, és értelmet adjak az érthetetlennek. Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik, és tanácsra nincs is szükség. Hát te is kérlek, figyelj és hallgass rám, ha szólni akarsz, várj egy ideig, és akkor én is tudok rád figyelni.
Szólj hozzá Facebookon!

"Ami a legmélyebben személyes, az egyben a legáltalánosabb is." (Carl Rogers)

2014. augusztus 21. 16:37

Az alábbi idézet a híres humanisztikus pszichológus és a személyközpontú terápia atyja; Carl Rogers tollából, az On becoming a person c. könyvből való, mely nagyon megfogott:

"Ami a legmélyebben személyes, az egyben a legáltalánosabb is.
Voltak időszakaim, amikor a diákjaimmal és a kollégákkal való beszélgetéseimben, az írásaimban olyan mélyen személyes formában fejeztem ki magamat, olyan attitűdöket mutattam meg, amelyeket - úgy hittem - rajtam kívül az ég világon senki más nem érthetett, azok annyira sajátosan csak engem tükröztek. (...) Meglepő módon azonban úgy találtam, hogy azok az érzések, amelyek számomra mélyen intimek, személyesek - s ezért azt hittem, másoknak teljesen érthetetlenek -, egyúttal valami olyant fejeztek ki, amire nagyon sokan rezonáltak. Lassanként elhittem, hogy ami a legmélyebben személyes és látszólag leginkább csak rám jellemző, az egyben - ha megtanulom kifejezni és másokkal megosztani - a legtöbbet mondja az embereknek."
Forrás: Carl R. Rogers (2014) Valakivé válni. A személyiség születése. Edge 2000 Kiadó, Budapest. 55. o.

Manapság a kognitív terápiák divatoznak, vagyis a gondolkodás megváltoztatásának módján van a hangsúly, mely tipikusan bal agyféltekés, racionális, elemző módon közelíti meg a problémákat.
Én mégis úgy érzem, hogy a humanisztikus pszichológia kliensközpontú terápiája, ahol a terapeuta együtt rezonál és együtt fejlődik a klienssel (és egyébként jobb agyféltekés megközelítés, tehát az érzelmekre és az összképre fókuszál), valahogy több és hitelesebb.
Lehet vitatkozni, mert nyilván mindegyik terápiának megvan a maga helye és szerepe, és a probléma jellege meghatározza, hogy adott helyzetben melyik terápia lehet sikeresebb. Ez csak az én vállalt személyes elfogultságom és véleményem, de annál határozottabban képviselem! :)

Szólj hozzá Facebookon!

Napi gondolat :)

2014. augusztus 15. 22:19
Idén ismét van szerencsém egy hetet külföldön eltölteni a párommal. Minden csodálatos, de egy valami feltűnt: az emberek itt is frusztráltak a napi munkavégzésük során... Ez persze jelenleg igencsak sok tényezőtől függhet, nem utolsósorban az innen nem olyan messze fekvő háborús övezettől is, ki tudja, hogy ki mennyire érintett személyesen is az aktuális közel-keleti műsorban...
Viszont ez a frusztráció sajnos nem csak itt általános. Ennek pedig szerintem fontos oka az is, hogy általában nem a képességeinkhez és sokoldalúságunkhoz méltó munkát végzünk napi 8 órában. Az elvárt munka a legtöbbször végletekig monoton és túlspecializált egy adott munkavégzési területre (arról nem beszélve, hogy esetleg megalázó is lehet a munkavégző számára), nem igényli a kreativitást és nem jár az alkotás örömével sem. Egy nagy gépezet apró részévé degradálva mindenki helyettesíthető, és a jutalom azért cserébe, hogy napi ébrenlétünk több mint felében mások számára termeljük meg a javakat, a kézhez kapott keresetünk, amely gyakran önmagunk és családunk fenntartására is alig elegendő - ha elegendő egyáltalán.
Így rendezkedtünk be és jelenleg ezt fogadjuk el objektív valóságként, de egy percig se csodálkozzunk a körülöttünk élő és viruló frusztráción!
Az ember kreatív, alkotó, teremtő lény, így nem csoda, hogy elégedetlenséggel reagál, ha látszólag csökkentik az önmegvalósítási területeit és lehetőségeit! Sőt, mindenki tehetséges is valamiben, amit önmaga és a közössége hasznára fordíthatna, és kellene is fordítania!
Ha tehetném, én arra biztatnék mindenkit aki elégedetlen az élete eme területével, hogy a megélhetésre és a családra fordított idő mellett fordítson egy kis időt önmagára és próbálja megfogalmazni, hogy mi az, amiben tehetséggel rendelkezik és amivel szeret foglalkozni! Legyen egy olyan hobbija akár napi fél órában is, amiből (a családtól kapott szereteten túl) alkotó/identitás szinten is energiát meríthet! A belefektetett idő és energia függvényében esetleg ebből szert lehet tenni némi plusz bevételre is, és ha hajlandóság és hit is van egy nagyobb volumenű változás előmozdításához, az utat teremthet a függetlenedéshez és egy saját becsületes vállalkozás megteremtéséhez is.
Becsületes vállalkozáson azt értem, ha nem hazugsággal és a konkurensekkel szemben történő jogtalan előnyökhöz való jutással halad valaki előre, amely - mivel az ember közösségekben él és gondolkodik és az ajánlások hozzák leginkább az ügyfeleket - hosszú távon igenis kifizetődő. Persze ezzel a szemlélettel valóban csak a megérdemelt, jogos mértékű bevételt lehet megszerezni, és nem lehet jogtalanul nagy vagyonhoz jutni, mely számomra mások vagyonának saját zsebbe történő átcsoportosítását jelenti, viszont egy tisztességes megélhetéshez elegendő kell, hogy legyen.
Talán utópisztikusnak hangzik ez az eszmefuttatás, de én mégis hiszek benne, mert sokkal élettel telibb és valójában racionálisabb, mint a kizsákmányoló, kapitalista vagy akármilyen más, embert lealacsonyító és hangyasorba szorító szemlélet a mindenkori hatalmi elit érdekeinek védelmében. (Talán ezért is a kedvenc filmem a Mátrix, mely jól körbejárja ezt a témát, és a világunk szubjektivitását.)
Mindenhonnan azt lehet hallani, hogy iszonyatosan nehéz manapság vállalkozni. Én viszont hiszek egy becsületes vállalkozás sikerében mindaddig, ameddig az a jó helyzetfelismerések mellett elegendő hittel, alázattal, kreativitással párosul és kitűnő önmegvalósítási terepként funkcionál illetve a közösség/emberiség javát szolgálja.
Hiszek az önmegvalósító emberben, és szeretnék emlékeztetni mindenkit aki elfelejtette volna, hogy még mindig sokkal többre képes, mint amit elhitetnek vele!
Szólj hozzá Facebookon!

Az Engeli paradigma újragondolása :)

2014. augusztus 1. 21:38

Prof. Dr. Frecska Ede orvos-pszichiáter-pszichológus munkásságát már számos nemzetközi elismeréssel jutalmazták és érdemes figyelemmel követni! Többek között a pszichológia és a kvantumfizika kapcsolatát kutatja és a híres Engeli paradigma kiegészítéseként a bio-pszicho-szociális-spirituális modellt (BPSS) hirdeti, mely biológiai, pszichológiai, társas és spirituális tényezők kölcsönhatásával magyarázza a betegségek létrejöttét, az egészség fennmaradását és a jóllét növekedését! A materiális orvostudomány fénykora véget ért!

http://www.medicalonline.hu/pszichiatria/cikk/nem_a_vilag_senkije_az_ember

Szólj hozzá Facebookon!

Apróságok...

2014. július 24. 15:45

És az emlékeink mindig megszépülnek... Nosztalgiával, már-már csöpögős hangulatban gondolunk vissza a maguk idejében oly természetesnek vett helyekre, emberekre, évekre.
Érdekes módon akkor nem tűnt olyan fontosnak, amit ma igazán értékesnek tartunk belőlük.

És ahogy az évek körforgása szélvihar módra felkapott és elvitt mindent, ma már fel sem tűnnek - vagy csak halványan sejlenek fel azok a kétségek, szorongások és küzdelmek, melyek ketrecébe annak idején önként vonultunk be és csuktuk magunkra az ajtaját abból a célból, hogy lehetőségünk se legyen kilátni belőle így biztosítva kellő mennyiségű időt és energiát "megoldás keresése" projektnéven önmagunk következetes emésztgetésére.

Most mégis úgy tűnik, hogy azok a bosszúságok nem voltak igazán fontosak. A fejlődésünkhöz mindenképpen kellettek, de lényegiségüket tekintve elmaradnak az igazán fontos dolgok mellett.

Te mennyit gyötröd magad az éppen aktuális, "nagyon fontos" apróságok miatt? Vajon 10 év múlva is lesz értelmük? Emlékezni fogsz egyáltalán rájuk?

Szólj hozzá Facebookon!
ÚjabbakRégebbiek