Blog

Freud írta egy levelében:
"Ha újrakezdhetném az életemet, szívesebben szentelném magamat a parapszichológiának, mint a pszichoanalízisnek."

(Jones 1957, idézi S. Borstein in: Bagdy E., Mirnics Zs., Nyitrai E. - szerk. (2011): Transzperszonális pszichológia és pszichoterápia. Kulcslyuk Kiadó.)

:)

A parapszichológia olyan élőlény és környezete közötti kölcsönhatásokat tanulmányoz, amelyeknek a fizikai hordozója, illetve a közvetítés oksági lánca a tudomány jelenlegi állása szerint ismeretlen (Paulinyi T., 2003). Vagyis 1882-es születése óta - a materialista főiránnyal szemben - tudományos módszereket használ fel az anyagon túl létező valóság bizonyítására. (H. Walach in: Bagdy E., Mirnics Zs., Nyitrai E. - szerk. (2011): Transzperszonális pszichológia és pszichoterápia.)

Csak hogy össze ne zavarjak senkit: a transzperszonális pszichológia a perszonális határokon belül maradó önmegvalósítás fogalmán túllépve a transzperszonális vagyis az individuum határait meghaladó célokkal és élményekkel foglalkozik, és módosult tudatállapotok segítségével segíti a személyiségfejlődést és a tudatosságot, mivel nézete szerint mindennapi tudatosságunk csökkent tudatossági állapot, mely alapvetően nem fogja be a nagy Egészhez való tartozásunk lényegét.
A transzperszonális pszichológiát segítheti a parapszichológia az elme-anyag kölcsönhatások megismerése által.

Freud korában, a klasszikus fizika nézeteinek uralma alatt nehezebb dolguk volt a kutatóknak - és lett volna Freudnak. :D Azóta lett relativitáselméletünk, kvantumelméletünk, húrelméletünk... És még mindig csak a töredékét értjük meg a világnak.
Mindenesetre szórakoztató eljátszadozni a gondolattal; mi lett volna, ha Freud parapszichológusnak áll? :D

Több reprezentatív vizsgálatot is folytattak hasonló transzperszonális tapasztalatokról, a fenti kérdést Greeley és McCready (Greeley, 1975) tette fel 1400 főnek egy USA-beli kutatásban a '70-es években. A megkérdezettek 35%-a igennel válaszolt, az ezen belül válaszolók fele többször is átélte ezt az élményt.
Az az érdekes, hogy a válaszolók élménye azonos volt: a transzperszonális tapasztalás során békességet éreztek, bizonyosságban voltak afelől, hogy minden jóra fordul, örömöt, derűt és annak igényét élték meg, hogy másokért cselekedjenek. Nagy részüket ez a tapasztalás meggyőzte arról, hogy az élet középpontjában a szeretet áll.
A válaszolók 29%-a mindeközben a dolgok egységét élte meg, és a saját helyét, szerepét érzékelte a világmindenségben.

A fenti kutatás az alábbi cikkből származik: J. Firman, J. Vargiu: A perszonális és transzperszonális növekedés. A pszichoszintézis nézőpontja. in: Bagdy E., Mirnics Zs., Nyitrai E. - szerk. (2011): Transzperszonális pszichológia és pszichoterápia

Ugye sokunk számára ismerős ez az élmény, melynek során boldogságunkban pozitívan tudunk kapcsolódni a Világmindenséghez és Mindenkihez, sőt, ilyenkor az egész világot magunkhoz ölelnénk, mely szemben áll azzal az érzéssel, amikor önmagunk szomorúságába, magányába süllyedve kicsinek, tehetetlennek és kitaszítottnak érezzük magunkat.
Ez a "Nyitottság - Zártság" ellentéte.
Vajon melyik érzés a VALÓDIBB?
És ha továbbvisszük a gondolatot, vajon melyik érzés megélése során hozott döntéseink lennének IGAZABBAK?

A transzperszonális pszichológiának a kötődésről is van egyéb mondanivalója, mint a nyugati pszichológia főáramának, mely szerint a kötődés - Buddha négy nemes igazságán alapulva - szorosan asszociálódik a vágyakkal: Az emberi szenvedések egyik központi meghatározója a kötődés, mivel a vágyak nem teljesülése kínnal jár. Ezektől a hatásoktól meg lehet szabadulni a a kitágult tudatosság, más néven "megvilágosodás" által. A TP pszichológia fő eszköze a módosult tudatállapotokkal való munka a transzcendens élmények megtapasztalásának céljából.

"Amikor elveszítettük a kapcsolatunkat azzal a szellemmel, ami minket él - éltet, amiben mi egyek vagyunk, aminek mi csak apró részei vagyunk, akkor elveszítettük az eksztázis élményét is, és ami marad az csak házimunka, feladat, a túlélés unalmas gyötrelmei. A terápia addig nem nyugodhat, amíg meg nem találjuk azt az élményt, amiből minden vallás eredt: nem vagyunk bőrzsákba nyomorított izolált különálló lények; összetartozunk, és van egy közös tudat, vagy szellem, aminek szüksége van ránk, egy nagy hullámban vízcseppek vagyunk és átfolyunk egymáson, összekeveredünk egymással.

Nem vagyunk egyedül soha..."

(Feldmár András)

Bizonyított, hogy a sejtmagunkban lévő DNS spirálja és a tejútrendszer spirálisan elhelyezkedő csillagainak szerkezete arányaiban teljesen megegyezik. Őseink kultúrától független örök bölcsessége volt egyébként, hogy "Amint fent, úgy lent!" Vagyis ők még érezték ezt az isteni törvényt: az ember nem szakítható ki a világegyetemből, össze vagyunk kapcsolva a mindenséggel és egymással egyaránt (és ezt gyakran érezzük is a tudatalattinkból előtörő megérzések/ráérzések/"hihetetlen véletlenek" által). Egyetemes törvények hatnak ránk, és magunk is jóval többek vagyunk, mint amit ebben a fizikailag megtestesült világban felfedezni tudunk, s ezáltal hinni vélünk magunkról.
Ezért érdemes ráhangolódni a természet ciklikusságára, ritmusára, mert elvezethet minket belső lelki békénk megtalálásához!