Blog

Eme szép, már hideg, igazi késő őszi idő mellé egy kis napsütéses "Blájen"! :))

A nagy klasszikus, Brian élete című film befejező jelenete képi megjelenítésben is jó metafórája annak, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, de a többi mind csak hozzáállás kérdése... Egyéb nagy tanulságok levonása érdekében is ajánlom megnézni...

Dr. Masaru Emoto (2007) A víz rejtett bölcsessége című könyve nagyszerűen rámutat a pozitív pszichológia eredményességére, ugyanis a vízkristályokkal kapcsolatos kutatásai szemel látható bizonyítékokkal szolgálnak gondolataink, érzéseink és szavaink teremtő erejére. Emoto különböző helyekről származó és különböző hatásoknak kitett vízmintákat fagyasztott le és fényépezte le az így kialakult kristályszerkezeteket.

Fantasztikus módon nem csak a víz szennyezettsége határozta meg a vízkristályok milyenségét. Annak függvényében, hogy pozitív vagy negatív gondolatokkal és szavakkal találkozott-e a minta, különböző kristályok alakultak ki, de ugyanígy hatással volt a zene is rájuk. Vagyis pozitív gondolatok és a vizet tartalmazó poharakra írt pozitív szavak hatására gyönyörű, hatszögletű vízkristályok keletkeztek, míg negatív gondolatok és szavak hatására egyáltalán nem alakultak ki kristályok, vagy pedig azok sérültek, töredezettek voltak. A klasszikus, illetve pozitív töltetű zenék hatására kialakuló kristályok a pozitív gondolatok következményeképpen kialakuló kristályokra emlékeztettek, amíg a heavy metál zenével kapcsolatba kerülő víz kristályai a negatív gondolatok eredményeképpen kialakult kristályokra hasonlítottak.

A Fujiwara-tónál egy szerzetes egy órán keresztül imádkozott. Az ima előtti vízkristályok sérültek és töredezettek voltak, de az ima hatására hatszögletű kristályok keletkeztek.

Emoto a legszebb, legkifinomultabb kristályt a szeretet és a hála együttes jelenlétekor fényképezte. Ebből arra következtet, hogy a világegyetemet alapjaiban ez a két érzés határozza meg, magyarra fordítva talán úgy fogalmazhatnánk, hogy a világ folyamatos pozitív teremtődése ennek a két érzelemnek a következménye (Emoto, 2007).Ennek bizonyítására nem kell messzire mennünk, csak gondoljunk bele, hogy a pozitív gondolatok erősítik, a negatív gondolatok pedig megbetegítik nemcsak a lelkünket, hanem a testünket is.

Nézzük meg közelebbről, hogy miről van szó!

A víz befogadja, megtartja és közvetíti az információt (a homeopátia elve is ezen alapul). Ez az információ pedig ezúttal a vízkristályok által szemmel látható alakot is ölt.

A kvantumfizika a 20. század elején - ha nem is döntötte meg - alapjaiban rázta meg a materialista világképet. Kiderült ugyanis, hogy a fény egyszer hullám, egyszer pedig részecsketermészetű. Vagyis az anyag elemi tulajdonságai nem stabilak, különböző körülmények között más természetet mutatnak. Schrödinger, a híres osztrák kvantumfizikus azt állította, hogy az elektronról lehetetlen megmondani, hogy hol van és hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik, csak azt tudhatjuk, hogy adott valószínűséggel merre található. Vagyis a kvantumfizika szerint elemi szinten a világegyetem egyáltalán nem materialista, hanem idealista;az értelem befolyásolja az anyag működését ésaz emberi gondolat és megfigyelés hat a bennünket körülvevő anyagi valóságra.A Nobel-díjas fizikus, Niels Bohr szerint a hétköznapi emberek fejében a sokkhatás csak azért maradhatott el, mert nem értették meg, hogy miről van szó (Emoto, 2007). És ez tényleg így van.

Gondoljunk bele, hogy az információ általunk is teremtődik, gondolatainkkal folyamatosan erős hatást gyakorlunk a önmagunkra és a külvilágra, ezáltal folyamatosan gyógyítjuk vagy éppen betegítjük magunkat és a minket körülvevő világot. Ez amellett, hogy nagy felelősség, nem fantasztikus lehetőség?

Tudjuk, hogy a paradigmaváltás, vagyis egy merőben más alapszemlélet elfogadása egy tudományrendszerben egészen addig nem történik meg, amíg a régi hit megtartása lehetetlenné nem válik. Mi, egyszerű halandók pedig arra hagyatkozunk, hogy a tudomány határozza meg gondolkodásunk kereteit, vagyis az emberiség szemléletét még mindig a klasszikus fizika irányítja.Na de mi történik akkor, amikor a tudomány bástyáin az új elméletek ilyen erős repedéseket hoznak létre?A múlt század elején az iparosodott társadalom városaiban élő emberek többsége számára még felfoghatatlannak tűnt ez a radikálisan új szemlélet - és ezért el sem terjedhetett - még akkor is, ha legbelül ösztönösen érezték (volna) annak igazságértékét. Úgy vélem, hogy napjainkra az emberek annyira érzik, hogy gond van a gondolkodásunkkal, hogy egyre inkább befogadók lettek egy más szemléletre, de a modern társadalmi konvenciók, hagyományok és saját maguk által felállított korlátaik nem engedik meg, hogy teljes mértékben átadják magukat egy új szemléletnek, és ha hisznek is a láthatatlan világ alakításának képességében, nem tudják vagy nem merik kihasználni csodálatos lehetőségeiket.Pedig sokan tudják, hogy ha hinnének magukban, hegyeket lennének képesek megmozgatni.

Ahogy egy pocsolyába hulló esőcsepp is fodrozódást kelt, úgy hatunk mi is egymásra. Nem kellene rágörcsölni arra, hogy mire vagyunk képesek és mire nem, és nem kell nagy tetteket várnunk magunktól. Csak el kell kezdenünk öntudatra ébredni, és az apró lépések következtében létrejövő változások is új világot tudnak teremteni bennünk és körülöttünk. És akkor kezdődik majd el az igazi életünk, mert ahogy észrevesszük a megtörténő változásokat, úgy kezdünk majd egyre jobban hinni magunkban és a világban és kezdünk egyre nagyobb és nagyobb dolgokat teremteni és véghezvinni. Csak meg kell tenni az első lépést és nem kell félni tőle.

Felhasznált irodalom:

Masaru Emoto (2007). A víz rejtett bölcsessége. Édesvíz, Budapest.

A mai kor embere annyira kiszakadt a természetből és a közösségből, hogy ennek következtében teljesen elvesztette önmagával és a világgal is a kapcsolatot, viszont ösztönösen érzi, hogy így valami nincs rendben, és nem jó ez a fejlődésnek nevezett irány, amely sok szempontból talán inkább hanyatlás, hiszen napjaink társadalma jóval kevésbé boldog, mint a termelésközpontú és ipari társadalmakat megelőző társadalmak embere... A Mátrix című film éppen ezért nőhette ki magát a jelen kor kultuszfilmjévé, mivel minden egyes mondata hozzánk szól és csontig hatol. Készítői a keleti filozófiához, a holisztikus és analógiákban történő gondolkodáshoz nyúltak vissza, és töményen kapjuk benne az elfelejtett információkat. Ajánlom mindenkinek, aki esetleg még nem látta vagy újranézésre, különösen a trilógia 1. részét!

A Mátrix című film elemzését Géczy Gábor előadásában lehet meghallgatni. :)

"Nem tudjuk megmondani, hogy miért, egyszerűen csak tény, hogy bölcs dolog úgy gondolkodni, ahogy a régiek szoktak; ha nem így cselekszünk, az tetszhet nekünk vagy racionalizmusunknak, de valamit elvesz a világból."

"Ne tegyünk úgy, mintha a világot kizárólag az értelmünkkel fognánk fel; érzéseink éppúgy segíthetnek a megértésben."

"Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja."

"Az utolsó maradványa valami isteninek az ember becsületes igyekezete."

"A valódi személyiségnek mindig megvan a rendeltetése, és hisz benne... Ha valakinek rendeltetése van, annak eredeti értelme az: egy hang megszólította s valamire rendelte őt."

"Azt hiszem, a szenvedés az emberi élet lényeges alkotórésze, amely nélkül teljesen cselekvésképtelenek lennénk. Mindig megpróbálunk kitérni a szenvedés elől. Ezer meg ezer módon kísérletezünk, de teljesen sohasem sikerül. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy mindenképpen keresnünk kellene legalább egy olyan utat, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy elviseljék az elkerülhetetlen szenvedést, minden egyes emberi lény osztályrészét. Aki legalább annyit elért, hogy el tudja viselni a szenvedést, már csaknem emberfeletti feladatot teljesített. Ez bizonyos fokig örömmel vagy elégedettséggel töltheti el. Ha ezt ön boldogságnak nevezné, nem sok kifogásom lenne ellene."

"Minden, ami a tudattalanban zajlik, eseménnyé kíván lenni, és a személyiség is ki akar bontakozni tudattalan feltételei közül, hogy önmagát, mint egészet élje át."

"Nem szabad túlzottan komolyan vennünk a pszichológiai elméleteket. A pszichológia nem vallásos hitvallás, hanem nézőpont, és ha emberi módon gondolkodunk erről, akkor megérthetjük egymást."

"Ha ellene vagy, mellette vagy."

"Hogy mi a lélek, azt éppoly kevéssé tudjuk, mint azt, hogy mi az élet. Elég nagy titok ahhoz, hogy elbizonytalanodjunk, mennyi az én része a világban, és mennyi a világ része az énben."

"Egy adott időpontban született dolog magán viseli a pillanat valamennyi sajátosságát."

"Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni."

"És mégis olyan sok minden van, ami csodálattal tölt el: a növények, az állatok, a felhők, a nappal és az éjszaka és az emberben rejlő örök lényeg. Minél bizonytalanabbá váltam önmagamban, annál erősebb rokonságot éreztem a dolgokkal. Igen, úgy érzem, mintha az az idegenség, amely oly sokáig elválasztott a világtól, átköltözött volna belső világomba, és váratlanul kinyilvánította volna, hogy magamnak vagyok ismeretlen."

"Az emberek általában hozzá vannak kötve a múltjukhoz, és foglyai maradnak a fiatalosság illúziójának. Öregnek lenni rendkívül népszerűtlen dolog. Úgy tűnik, nem veszik figyelembe, hogy ha valaki nem tud megöregedni, az éppoly ostobaság, mintha nem tudná kinőni a gyerekcipőit. Egy harmincéves ember, aki még infantilis, természetesen sajnálatra méltó, de egy fiatalos hetvenévesre azt mondják, hát nem elbűvölő? Pedig mindkettő perverz, ízléstelen dolog, pszichológiai természetellenesség. Az a fiatal, aki nem küzd és nem győz, elmulasztja fiatalsága javát, az öreg pedig, aki nem tud figyelni a hegycsúcsokról a völgyekbe csordogáló patakok titkára, esztelen, valóságos szellemi múmia, nem egyéb, mint megdermedt múlt. Kívül marad a saját életén, géphez hasonlóan ismétli önmagát, amíg egészen elcsépeltté válik. Micsoda kultúra az, amely ilyen árnyalatokra tart igényt!"

"Amikor először látogattam Észak-Amerikába, megdöbbenve vettem észre, hogy nem voltak sorompók a vasúti átjárókban és védősövények a sínek mentén. Távoli vidékeken a síneket még gyalogútnak is használták. Amikor hangot adtam a megdöbbenésemnek, a következő választ kaptam: csak a hülye nem tudja, hogy a síneken negyven és száz mérföld közötti sebességgel közlekednek a vonatok. Az is feltűnt, hogy semmi sem tilos, hanem egyszerűen csak not allowed, tehát nem szabad, hiszen az embert a legudvariasabban kérték, hogy Plesae don`t...

Ezek és hasonló benyomásaim abba a felismerésembe sűrűsödtek össze, hogy az amerikai közéletben az intelligenciára apellálnak és azt várják el; Európában ellenben a butaságra alapoznak. Amerika az értelmet követeli meg és támogatja, Európa pedig hátranéz, hogy lépést tartanak-e a buták is. Sőt még rosszabb a helyzet: az európai kontinens gonoszságot feltételez, s ezért kiáltja mindenkinek a parancsoló és tolakodó tilos-t, míg Amerika a jó szándékhoz fordul."

"Az ember azonban csak akkor dönthet a saját útja mellett, ha azt tartja a legjobbnak a maga számára. Ha valamilyen más utat jobbnak tartana, akkor azt élné és fejlesztené a saját útja helyett. A többi út erkölcsi, társadalmi, politikai, filozófiai és vallási természetű konvenció. Az a tény, hogy a konvenciók mindig virágoznak valamilyen formában, azt bizonyítja, hogy az emberek elsöprő többsége nem a saját útját, hanem a konvenciót választja, s ennek következtében nem önmagát fejleszti, hanem egy módszert, s vele a saját teljességének rovására egy kollektívumot."

"A nagy életproblémák sohasem oldhatók meg mindörökre. S ha egyszer úgy tűnik, hogy megoldódtak, az mindig veszteség. Értelmük és céljuk - úgy látszik - nem a megoldásukban rejlik, hanem abban, hogy szüntelenül munkálkodjunk rajtuk. Csak ez óv meg elbutulástól és megkövüléstől."

"A személyiség az élet folyamán fejlődik ki, nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható csírafelépítményekből, és csak amit teszünk, az mutatja majd meg, kik vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a nap, amely táplálja a föld életét, és mindenféle szépet, különöset és rosszat csalogat elő; olyanok vagyunk, mint az anyák, akik ismeretlen boldogságot és szenvedést hordoznak méhükben. Eleinte nem tudjuk, milyen építő vagy gonosz tettek, milyen sors, milyen jó vagy rossz készülődik bennünk; csak az ősz mutatja meg, mit nemzett a tavasz, és csupán este lesz világos, mit kezdett el a reggel."

"Gyakran tapasztaltam, hogy bizonyos embereket neurotikussá tesz, ha beérik az élet kérdéseire kapott nem kielégítő vagy helytelen válasszal. Amire vágynak: állás, házasság, reputáció, meg külső siker és pénz, de boldogtalanok és neurotikusak maradnak akkor is, ha elérték mindazt, amire vágytak. Az ilyen emberek többnyire egyfajta szellemi nyomorúságban vergődnek. Életüknek nincs elegendő tartalma, nincs értelme. Amint sikerül szélesebb körű személyiséggé fejlődniük, megszűnik a neurózisuk is. A fejlődés gondolatának ezért kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonítottam."

"Gyógyítani annyi, mint egésszé tenni. Ami egész, az nem tökéletes, hanem teljes."

"Arcátlan vakmerőség azt képzelnünk, hogy mindig meg tudjuk mondani, mi a jó vagy rossz a páciensnek. Valami talán tényleg rossz számára, de mégis megteszi, amiért aztán lelkifurdalást is érez. Ez az illető számára - gyógyászatilag nézve, tehát tapasztalatilag - nagyon jó lehet. Talán meg kell élnie a rosszat, elszenvedve annak hatalmát, mert csak így képes végre feladni másokkal szembeni farizeusságát. Talán maga a sors vagy a tudattalan, avagy Isten - nevezzék, ahogy akarják - kénytelen amúgy jó alaposan elgáncsolni, belelökni a mocsokba, mert csak egy ilyen erőteljes élménynek lesz foganatja, ez segít levetkőzni gyermetegségét s teszi érettebbé."

"Minden káoszban van kozmosz (ékesség, rend, tisztesség) is, minden rendetlenségben rend is rejlik, s minden önkényben folyton ott a törvény, mert mindaz, ami hat, ellentéten alapszik. Ennek fölismeréséhez a megkülönböztető emberi értelemre van szükség."

"Ha Ön magányos, annak az az oka, hogy elszigeteli magát; ha elég szerény, soha nem lesz magányos. Semmi sem szigetel el bennünket jobban, mint a hatalom és a presztízs. Próbáljon meg leereszkedni az emberek közé, tanuljon szerénységet, és soha nem lesz egyedül!"

"Fontos, hogy legyen valamilyen titkunk, és sejtsük, hogy van nem tudható dolog is. Ez némi személytelenséggel, egyfajta numinózummal tölti be az életet. Aki sohasem tapasztalta, fontos dolgot mulasztott el. Kell az embernek éreznie, hogy egy bizonyos tekintetben titokzatos világban él, amelyikben megeshetnek és megtapasztalhatók soha meg nem magyarázható dolgok is, nemcsak olyanok, amelyek a várakozásnak megfelelően történnek. Beletartozik ebbe a világba a váratlan és a hallatlan. Csakis így teljes az élet."

"A felnőttség kritériuma ugyanis nem az, hogy az ember valamely szektához, csoporthoz vagy néphez tartozik, hanem az, hogy alá tudja vetni magát saját önállósága szellemének."

"Az életnek a kiteljesedéséhez nem tökéletességre, hanem teljességre van szüksége. Ehhez hozzátartozik a testbe fúródó tövis, tökéletlenségünk megszenvedése, amely nélkül nincs út sem előre, sem vissza."

"Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk. Senki sem válhat bölccsé anélkül, hogy ne lenne szörnyen ostoba. Erósz révén tanuljuk meg az igazságot, bűn révén az erényt."

"Ahol a szeretet uralkodik, ott nincs hatalomvágy, és ahol a hatalomé az elsőbbség, ott nyoma sincs a szeretetnek."

"Csak a betegség után értettem meg, milyen fontos, hogy igent mondjunk a tulajdon sorsunkra. Mert ilyen módon jön létre egy olyan én, amely akkor sem vall kudarcot, hogyha fölfoghatatlan dolog történik vele. Olyan én, amelyik kitart, elviseli az igazságot és megbirkózik a világgal meg a sorssal. Akkor még a vereségből is győzelem kovácsolható. Semmi sem kuszálódik össze - sem kint, sem bent; a tulajdon folytonosságunk ugyanis helyt állt az élet és az idő áradatával szemben. De ez csakis akkor történik így, ha az ember nem avatkozik bele tolakodóan a sors terveibe."

"Létezésem értelme az, hogy az élet kérdést tett föl nekem. Vagy fordítva: én magam vagyok a kérdés, amelyet a világhoz intéztek, és föl kell mutatnom a magam válaszát, különben csupán a világ válaszára hagyatkozhatom. Ez az a személy fölötti életfeladat, amelyet csak kínkeservesen valósíthatok meg."

"A hivatallal és címmel való azonosulásban van valami csábító, aminek következtében sok férfi voltaképpen nem más, mint a társadalom által megszavazott méltóságuk. Hiábavaló dolog lenne e héj mögött személyiséget keresni. A parádés cicoma mögött csak egy szánalmas emberkét találnánk. A hivatal (vagy a mindenkori külső héj) ezért olyan csábító: mert olcsó kompenzáció a személyes fogyatékosságokért."

...
..
.

Most mire gondolsz? :)

Na, ugye!

A tudatalatti nem ismeri a "NEM"-et, ezért ha valamit programozunk, mindig pozitív előjelű mondatokkal tegyük. Pl. itt egy banális példa: a "Nem fogom lekésni a buszt." helyett az "Elérem a buszt." megerősítést használjuk!:)