Blog

Ha analógiákban gondolkodunk...

2013. augusztus 29. 13:48

:)

Szólj hozzá Facebookon!

Kurt Vonnegut avatási beszéde a Massachusettsi Műegyetemen (MIT) 1997-ben:

2013. május 29. 17:46

"Hölgyeim és Uraim, idei végzősök!

Használjanak fényvédő krémet. Ha a jövőt illetően csupán egyetlen tanácsot adhatnék, az a fényvédő krém lenne. A fényvédő krém hosszú távú áldásait a tudósok igazolták, viszont a többi tanácsomnak nincs egyéb alapja, mint saját összekuszálódott tapasztalásaim. Ezeket most szétosztogatom.

Élvezzék ifjúságuk hatalmát és szépségét. Ó, ne is törődjenek vele, hogy ifjúságuk hatalmát és szépségét addig nem érthetik, míg el nem múlik. De higgyék el, húsz év múltán fényképeik láttán eszükbe jut majd, amit most még nem vehetnek észre, hogy mennyi lehetőség várt Önökre, és hogy milyen mesésen néztek ki. Nincsenek úgy elhízva, amennyire beképzelik.

Ne aggódjanak a jövő miatt. Vagy aggódjanak, de tudniuk kell, hogy az aggódás körülbelül annyit segít, mint szöveges példának a rágógumi. Az Önök életében az igazi bajok olyan dolgok lesznek, amelyek szorongó elméjükben még soha nem bukkantak a felszínre, de egyszer valamely álmos keddi délután, úgy négy óra felé majd elsötétítik a látásukat. Minden nap csináljanak valamit, amitől rettegnek. Énekeljenek. Törődjenek a más emberek érzéseivel. Ne tűrjék, ha más emberek nem törődnek az Önök érzéseivel.

Használjanak fogselymet. Ne pazarolják az idejüket féltékenykedésre. Egyszer elkésnek vele, másszor meg még korai. A verseny hosszú, és a végén kiderül, hogy magad voltál az ellenfél. Ne felejtsék el a dicséreteket. Felejtsék el a sértéseket. Ha ez sikerül, nekem is árulják el a receptet. Ne dobják ki régi szerelmes leveleiket. Dobják ki a folyószámla kivonataikat. Nyújtóztassák az izmaikat. Ne érezzenek bűntudatot, amiért nem tudják, hogy mit akarnak az élettől: érdekesebb ismerőseim közül huszonkét éves korában egy sem tudta, hogy mit akar kezdeni az életével. A legérdekesebb negyvenes ismerőseim még most sem tudják.

Egyenek kalciumot. Kíméljék a térdüket. Ha majd cserbenhagyja Önöket, hiányozni fog. Lehet, hogy megházasodnak, lehet, hogy nem. Lehet, hogy gyermekeik lesznek, lehet, hogy nem. Lehet, hogy negyvenéves korukban elválnak és lehet, hogy hetvenötödik házassági évfordulójukon elropják a csirketáncot. Akár így, akár úgy, ne nagyon ünnepeljék magukat, de ne is ítélkezzenek túl szigorúan. A választásuknak ötven százalék az esélye a sikerre. Mindenkinek ennyi az esélye. Élvezzék a testüket. Minden elképzelhető módon használják ki. Ne féljenek tőle és attól sem, hogy más emberek mit tartanak felőle. Ennél nagyszerűbb eszköz úgysem kerül a birtokukba. Táncoljanak, akkor is, ha csak a nagyszobában tehetik. Olvassák el a használati utasításokat, akkor is, ha nem tartják be őket. Ne olvassanak szépségápolási irodalmat. Attól csak csúfnak érzik magukat. Ismerjék meg a szüleiket. Nem tudhatják, hogy még meddig van erre módjuk.

Legyenek kedvesek a testvéreikhez. Ők kínálják a legjobb kapcsolatot a múltjukkal, és nagyon valószínű, hogy együtt kell maradni velük a jövőben is. Legyenek tudatában, hogy barátok jönnek, barátok mennek. De ahhoz a pár értékes barátjukhoz mindenképp ragaszkodjanak. Dolgozzanak keményen, hogy életmódbeli és földrajzi hiányaikat áthidalják. Minél öregebbek lesznek, annál inkább szükségük lesz azokra az emberekre, akik ismerték Önöket, amikor még fiatalok voltak. Átmenetileg költözzenek New York Citybe, de jöjjenek el onnan, mielőtt túlságosan is megkeményednének. Költözzenek Észak-Kaliforniába, de jöjjenek el onnan, mielőtt elpuhulnának. Utazzanak. Törődjenek bele, hogy léteznek alapszabályok. Az árak emelkednek. A politikusok lódítanak. És hogy Önök is megöregszenek. És amikor megöregedtek, azon morfondíroznak majd, hogy amikor fiatalok voltak, az árak nem emelkedtek, a politikusok tisztességesek voltak, és a gyermekek tisztelték az időseket.

Tiszteljék az időseket. Ne várják, hogy valaki majd gondoskodni fog Önökről. Lehet, hogy megbízható a jövedelmük. Vagy lesz egy gazdag hitvesük. De azt sohasem tudhatják, mikor apad el a pénzforrás. Ne sokat vesződjenek a hajukkal, különben negyvenéves korukra úgy néz majd ki, mint egy nyolcvanöt évesé. Legyenek óvatosak, hogy kinek a tanácsát fogadják meg, de legyenek türelmesek azokkal, akik a tanácsot adják. A tanács a nosztalgia megnyilvánulási formája. A tanácsadás pedig horgászás: a hulladékból kikotorjuk a múltat, letörölgetjük, a rút részeket átmázoljuk, és újra felhasználjuk, többért, mint amibe került.

És hallgassanak rám: használjanak fényvédő krémet."


Szántó György Tibor fordítása

Szólj hozzá Facebookon!

Az önkéntesség kulcs a boldogsághoz!

2013. május 25. 10:37

Akkor vagyunk boldogok, ha megéljük önmagunkat(!), vagyis sikerül egyensúlyt teremtenünk belső szándékaink és a külvilág elvárásai között. Dr. Martos Tamás a hazai boldogságkutatás egyik úttörője azt állítja, hogy az önkéntes munka vállalása segít a jóllét elérésében és a boldogság megélésében. Ennek oka pedig egyszerű: aki önkéntes munkát vállal, az azt belső indíttatásból és személyes érdeklődésből teszi, mely hozzájárul identitásának fejlődéséhez és személyiségének megéléséhez, nem beszélve arról, hogy ilyenkor nem kis szeretet-energiák mozognak és töltik a résztvevőket. :)
Tehát önkéntességre fel! :)

http://semmelweisfigyelo.hu/hu/osszes_kiemelt_cikk/hir/3073

Szólj hozzá Facebookon!

Feldmár szerint...

2012. december 21. 9:33

"Szerintem létezik egy valóság. Az viszont... abban is biztos vagyok, hogy a valóság, az sokkal komplikáltabb, sokkal nagyobb, sokkal részletesebb, sokkal gazdagabb, mint amit mi meg tudunk élni, és sokkal nagyobb és sokkal gazdagabb, mint amiről beszélni tudunk. Olyan lények vagyunk, akik szerintem nagyon pici valóságot tudunk egyszerre bevenni. És minden pici valóság arra késztet minket, hogy felruházzuk képzelettel. Tehát, ami a mi életünk, ami a mi élményünk, az általában egy keveréke a valóságnak és a képzeletünknek."

(Feldmár András)

Szólj hozzá Facebookon!

Az ősz igenis szép! :)

2012. november 7. 18:26

A természetben minden összehúzódik és visszatér önmaga (mag)állapotába, hogy erőt gyűjtsön az újbóli kinyíláshoz.
Ha a természet energiáira ráhangolódunk, harmonikusabb életet élhetünk. Ahogy a nappalok egyre rövidebbek és egyre hidegebb lesz, mi is beljebb húzódunk, talán többet vagyunk egyedül is. Ilyenkor jó, ha magunkba nézünk és eltűnődünk a dolgainkon; múltunkon és jövőnkön egyaránt. Mert csak akkor tudunk virágozni, ha teljesen meg tudjuk élni és fel tudjuk vállalni önmagunkat. Ahhoz azonban nem maradhat el a számvetés sem.:)

Szólj hozzá Facebookon!